Aranymonostor Látogatóközpont

Ha az okleveles említéseket nézzük csupán, alig maradt emléke Péter és Pál monostorának, amelyek a mai Bugac határában álltak. Legkorábban 1219-ben említik a Csongrád megyében, korabeli nevén Shung-ban fekvő Péterit, amely a Becse-Gergely nemzetség monostora volt. A híradásból mindössze annyit tudunk meg, hogy ekkor élén apát állt. 1258-ban már nem működő apátságként, hanem patronátusi jogok érvényesítése kapcsán, nemzetségi birtokterületként írják le a források Peturmonostorát. Nem tudjuk, hogy mely szerzetesrendhez tartozott a kolostor, a jelenlegi kutatások alapján a bencés vagy az ágoston rend tűnik leginkább valószínűnek.
Bár az alapítás körülményeiről nem maradt fenn írásos emlék, Pétermonostora jelenleg is tartó régészeti feltárása szerint a monumentális, háromhajós apátsági templom és a tőle északra elhelyezkedő kolostor felépítésére a 12. század közepén, valamikor 1140/50 körül került sor. A század végéről vagy a 13. század legelejéről származhatnak azok a kőfaragványok is, melyek kifejezetten igényes kivitelezésűek és a monostor gazdagságáról árulkodnak, csakúgy, mint a gazdagon aranyozott tárgyi emlékek, a limoges-i típusú kegytárgyak, amelyek különösen a 13. század első felében voltak népszerűek az országban.
A Kecskemétre vezető főút mellé épített monostor, illetve a köré szerveződött gazdag település s tágabban az egész régió sorsát az 1241-42-es tatárjárás pecsételte meg, amely végzetesen megakasztotta az Alföld településszerkezetének fejlődését. A becslések szerint akár 90%-os is lehetett a pusztulás mértéke ezeken a síkvidéki részeken. Az üres Homokhátsági területekre a keleti eredetű, nomád kunokat költöztette be IV. Béla király. Az elhagyatottá vált kolostor templomának kőanyagát az új lakosok módszeresen kitermelték és értékesítették. Hasonló sors jutott a kolostornak is, amelynek néhány helyiségében istállót, vagy műhelyt rendeztek be végleges elbontása előtt. Ebből adódóan a régészeti leletanyag jellege is gyökeresen megváltozik a 13. század közepe utáni rétegekben. A kolostor maradványai közt nomád típusú kun kengyelek és fegyverek bukkannak fel.
A 14-15. századi kun település és kisméretű plébániatemploma már csak árnyéka a tatárjárás előtti gazdag, kolostor környéki, szinte városias életnek.