Mindenki, aki itt él, tudja, hogy itt kell boldogulnia, és itt helye és feladata van – az egykori nagy hatású geográfus, Csatári Bálint gondolataival nyitotta meg a konferenciát Csáki Béla, a Duna–Tisza Közi Homokhátsági Térségi Fejlesztési Tanács alelnöke. Hangsúlyozta: a Homokhátság ügye közös felelősség, amelynek szakmailag és szellemileg megalapozott összefogáson kell alapulnia.

Térségi együttműködés nélkül nincs megoldás

Dr. Dukai Miklós önkormányzati államtitkár előadásában szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy a területfejlesztést nem települési, hanem térségi szinten kell kezelni. A Homokhátság olyan összefüggő fejlesztési térség, amely több járáson és akár megyehatáron is átnyúlik, ezért a hatékony válaszok csak együttműködésen alapulva születhetnek meg.

A konferencia előadásai is ezt erősítették meg: a vízgazdálkodás, az erdőgazdálkodás, a természetvédelem és a mezőgazdaság kérdései szorosan összefonódnak, és csak komplex megközelítéssel kezelhetők.

Elindul a vízpótlás: öt helyszínen kezdődnek a munkák

A rendezvény egyik legfontosabb témája a Homokhátság vízpótlási programja volt. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság képviseletében elhangzott, hogy uniós forrásból öt különböző helyszínen indulnak el a beavatkozások. Az egyik projekt esetében már megkezdődött a közbeszerzési eljárás, a többi területen pedig a tervek véglegesítése zajlik annak érdekében, hogy 2027 második felében a kivitelezések is elindulhassanak.

A fejlesztések központi eleme, hogy a Duna, és részben a Tisza irányából vizet juttassanak fel a Homokhátság magasabban fekvő területeire. A cél nem pusztán a víz eljuttatása, hanem annak helyben tartása is, amely hozzájárulhat a talajvízszint csökkenésének megállításához, valamint a párolgás és a beszivárgás révén a helyi vízkörforgás erősítéséhez.

Nemcsak műszaki, hanem társadalmi fordulat is kell

A konferencia egyik visszatérő üzenete az volt, hogy a vízpótlás önmagában nem jelent megoldást. A sikerhez elengedhetetlen a társadalmi szemléletváltás is, különösen a vízhasználat és a tájhoz való viszony tekintetében.

A korábbi években még az volt a jellemző, hogy a keletkező vizeket minél gyorsabban elvezessék a területekről. Ma már egyre szélesebb körben válik elfogadottá az a gondolat, hogy a víz megtartása kulcsfontosságú a térség hosszú távú fenntarthatósága szempontjából. A jövőben ezért a visszajuttatott vízkészletekkel felelősen, tudatosan kell gazdálkodni.

2029 lehet a fordulópont

A konferencia zárásakor elhangzott: hosszú évtizedek előkészítő munkája után a Homokhátság vízpótlása végre a megvalósítás szakaszába léphet. A cél, hogy a térség egészében újra megjelenjen a víz, még ha ez fokozatosan, lépésről lépésre történik is.

A beavatkozások eredményeként a holtágak újra feltöltődhetnek, a szikes tavak vízutánpótlást kaphatnak, és új vízfelületek jöhetnek létre. Mindez nemcsak ökológiai szempontból jelent előrelépést, hanem a mezőgazdaság számára is új lehetőségeket teremthet.

A jelenlegi tervek szerint a vízpótlási projektek 2029 végére készülhetnek el. A következő évek a kivitelezésről, a rendszer kiépítéséről és a helyi közösségek alkalmazkodásáról szólnak majd.