Ha csaknem három évet együtt dolgozunk valakivel, nem csak a szakembert ismerjük meg, hanem a személyt, az egyéniséget is. Ha pedig megszakad a kapcsolat, nem csupán a kollégát veszítjük el, hanem az embert is. Főleg, ha örökre búcsút kell vennünk – mint ahogy tettük ma a szolnoki temetőben. Isten veled, Gutai István.
„Na, akkor, amíg józanok vagyunk…” – hányszor, de hányszor hallottuk ezt Istvántól, és mindig tudtuk, hogy ez valami magvas gondolat bevezetője. Nem beszélt sokat, pláne nem feleslegesen, de ha mondott valamit, azt komolyan gondolta. Ha kellett érvelt, ha kellett, elfogadta más érveit. Józan volt, és az is maradt – a szólás csak viccként szolgált.
Csaknem három évet dolgoztunk együtt. A videókban volt a legjobb, főleg, ha belefért valami kreativitás is a feladatba vagy portrét kellett forgatni valakiről. Különös érzéke volt ahhoz, hogy mozgóképben hozzon közel a nézőhöz szinte bárkit, termelőt, 56-os hőst vagy akár tudósembert. Megbízható volt a munkájában, és mint kiderült, az emberi kapcsolataiban is. A magánéletét senkire nem tukmálta, de mindig büszkén mesélt a családjáról.
Szeretett és tudott dolgozni, betegen, fájdalmak között is vállalta a forgatásokat, tartva magában a lelket. Nem pusztán bizakodó volt, hanem elszánt, hogy meggyógyul, és visszatér. Mert hát korai volt még távozni, 52 évesen a B oldal jelentős része hátra volt.
Ezt a filmet azonban már nem forgatja le.
Gutai István, nyugodj békében!
Ágasegyháza
2026. 03. 03.
2026. 03. 03.
[ Ágasegyháza ]
Részletek
2026. 03. 02.
2026. 03. 02.
Részletek
2026. 02. 26.
2026. 02. 26.
Részletek
2026. 02. 25.
2026. 02. 25.
Részletek
2026. 02. 24.
2026. 02. 24.
Részletek
2026. 02. 23.
2026. 02. 23.
Részletek
