Li Zhen a Pekingi Idegen Nyelvek Egyetemén hallgatott magyar nyelvet és irodalmat, és ez az egész életét meghatározta: 22 évvel ezelőtt úgy döntött, Buda­pesten telepedik le. Magyarorszá­gon élő kínaiak számára szerkeszt újságot, Petőfi Sándor életműve pedig a szenvedélyévé vált. A bicentenárium alkalmából idén egy 200 versből álló kötettel készül: Petőfi Sándor szerelmes verseinek kétnyelvű gyűjteményével.

Hogyan került Magyarországra?

A magyar nyelv szeretete ho­zott az országba. Mindig szerettem az idegen nyelveket, a középisko­lában angolul és japánul tanultam. Egyetemre Pekingbe jártam, az 1988-as évfolyamban két szakirány közül választhattam: angol vagy magyar. A magyar érdekesebbnek tűnt. Már az egyetemi évek alatt megismerkedtem Magyarország történelmével, irodalmával, kul­túrájával, páratlan tájaival. En­nek hatására 22 évvel ezelőtt úgy döntöttem, Budapestre költözöm a családommal együtt, hogy itt ka­matoztathassam a tudásomat.

Miért éppen Pe­tőfi fordításával kezdett foglal­kozni a magyar irodalmi alakok közül?

Nagyon sze­retem a verseket. Már középisko­lában is főszerkesztője voltam a diákönkormányzat irodalmi lap­jának. Az egyetemen ismerked­tem meg a magyar irodalommal, faltam a könyveket Balassi Bálint­tól a kortárs költőkig. Nagy szív­bánatom, hogy Petőfi az egyetlen magyar költő, akinek a nevét isme­rik Kínában is, hiába ajánlgatom a barátaimnak a többieket. Neki óriási a kultusza az országban, már 1910-ben is jelent meg fordítása. Igaz, akkor még angolról, német­ről, japánról, eszperantóról fordí­tották kínaira. A legnépszerűbb Petőfi-kötet az 1950-es években megjelent 104 verset és a János vi­tézt tartalmazó kiadvány, amelyet Sun Yong jegyez. Csorbíthatatlan népszerűsége az egyik oka, amiért az ő fordításával kezdtem foglal­kozni. Petőfi korai kínai fordítá­sai ráadásul hemzsegnek a hibák­tól, így – sok más magyar szakos kínaihoz hasonlóan – én is úgy gondoltam, ezeket a mi feladatunk kijavítani, hogy megmutassuk a „valódi Petőfit”.

Mit gondol, hogyan alakult ki az országban ez a hatalmas kultusz?

A 20. század első felében csak az értelmiség ismerte Petőfit, ám 1950-ben a középiskolás kínai irodalomtankönyvbe is bekerült a Szabadság, szerelem, ezért hamar elterjedt a köztudatban. Mára már hat különböző irodalomkönyvben tanulnak a gyerekek Petőfiről és a magyar irodalomról. A vers nép­szerűsége, egyszersmind az erős keleti Petőfi-kultusz azon is jól lemérhető, hogy már három nagy­városban: Pekingben, Sanghajban és Csungkingben is áll a magyar költő szobra, mindegyiken olvas­ható a rövid vers legismertebb, Bai Mang-féle kínai fordítása is.

Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem – ezekkel a sorokkal rob­bant be tehát a kínai köztudat­ba Petőfi a múlt század közepén. Miért ennyire fontos a kínai emberek számá­ra ez az üzenet?

Petőfi Kíná­ban halhatatlan. Éppúgy, mint a Szabadság, sze­relem című verse. Az Egy katona hosszú menetelése című zenés szín­játékban például hétszer is sze­repel, de az Előőrség című dráma (amely öt fiatal író életét mutatja be) is ezzel a verssel zárul. A nézők minden alkalommal könnyekig hatódnak a magyar költő sorain. Ez a költemény sokat jelent a kína­iaknak, hiszen a mondandója örök érvényű. Megható párhuzam, hogy legszebb fordítása éppen Bai Mang kínai költő és forradalmár nevéhez fűződik, aki Petőfihez hasonlóan tragikusan fiatalon feláldozta az életét a hazájáért.  Pál Fanni