A halasi csipkevarrás élő hagyománya a Magyar Szellemi Kulturális Örökség része 2010 óta, szerepel a Hungarikumok Gyűjteményében, valamint a vármegyei és települési értéktárban is.
A csipkevarrást Dékáni Árpád iparművész és rajztanár honosította meg Kiskunhalason, aki 1902-ben mutatta be az első halasi csipkéket a Magyar Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán. Virágkora az 1930-as évekre tehető, az évtized elején az egyik legkiválóbb tervező, Stepanek Ernő munkái tették a halasi csipkét
világhírűvé. Gyakran alkalmazott terítőin és alátétjein állatalakokat, melyeket legtöbbször teljesen elkülönülő virágos keret vesz körül, akárcsak ennél az általa tervezett darabnál. A keret ornamentikája főként népies virágmotívumokból áll, vonalvezetésükben azonban a szecesszió köszön vissza, amit szintén az itt
feltűnő szív alakok jellemeznek, valamint a hattyúmotívum, ami jelen esetben inkább az art decóra jellemzően absztrahált. Szárnyait főnixként tárja ki, talán arra utalva, hogy mindkét madár az újjászületést is szimbolizálja, szerepeltetése mégis inkább dekoratív célú lehet.
A motívum mintája bárki számára letölthető, felhasználható az összes vármegyei motívummal együtt.
Kecskemét
2024. 09. 12.
2024. 09. 12.
[ Kecskemét ]
Baja
2024. 09. 10.
2024. 09. 10.
[ Baja ]
Baja
2024. 09. 09.
2024. 09. 09.
[ Baja ]
Kiskunhalas
2024. 09. 05.
2024. 09. 05.
[ Kiskunhalas ]
Bócsa
2024. 09. 04.
2024. 09. 04.
[ Bócsa ]
Zsana
2024. 09. 03.
2024. 09. 03.
[ Zsana ]