A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat felkérésére az emlékévek idején Bánföldi Szilárd nyárlőrinci születésű színművész formálja meg Petőfi Sándort, kézzelfoghatóvá téve a költő szellemi hagyatékát. Tapasztalatairól kérdeztük.

Milyen érzés Petőfi bőrébe bújni?

- Nagyon jó érzés, és egyben igazán megtisztelő, felelősségteljes feladat – színészként és magánemberként is. Amikor a bőrébe bújok, mindenki egyből megismer, örömmel fogadnak, amerre csak járok. Ez az egész egy nagy kaland nekem. Élete során Petőfi hihetetlen mélységeket és magasságokat járt be, és ez természetesen egész életművében visszaköszön. Ezért óriási kihívás megformálni őt.

Mit jelent számodra Petőfi, van kedvenc versed tőle?

- Kedvencem tőle a Világosságot. A verseiben megjelennek a legnagyobb magasságok, majd egy csavar után hirtelen a pokol legmélyebb bugyrá- ba kerülünk. Azt hiszem, hogy erre a fajta ambivalenciára szinte csak ő képes. Ha egy szóval kel- lene   jellemeznem a költészetét, az kétségkívül a bá- torság. Ami még egyedülállóvá te- szi, hogy egyszerre képes megszólítani és megérinteni az egyszerű parasztembert és az elit pesti arisztokráciát is. Hogy mást  ne mondjak, Vörösmartyt is sikerült megríkatnia a soraival.

Mit tennél, ha egy napra helyet cserélhetnél a költővel?

- Nagyon nagy kíváncsisággal helyezkednék bele Petőfi alkotói tevékenységébe. Elvonulnék a világ elől, kiszakadnék a  természetbe, és csak írnék: fürkészném alkotói termékenységének titkát. Milyen gondolatok cikáznak át a testén, hogyan tudja az érzelmeit ilyen mesterien átfolyatni magán, hogy aztán papírra vesse őket? Azt hiszem, erre lennék a leginkább kíváncsi.