A Bács-Kiskunban élők elfogultak a költővel szemben, hiszen ebben a vármegyében született, mondta a polgármester, majd örömét fejezte ki afelett, hogy Tiszaugon, e kis faluban is sikerült emléket állítani a magyarság egyik legnagyobb költőjének.

Petőfi Sándor mellszobrát Lezsák Sándor, Káré Gábor, Bíró Zoltán irodalomtörténész és Lantos Györgyi leplezték le, majd Kuczor Erzsébet református lelkész áldotta meg.

Bíró Zoltán beszédében Petőfi Sándort különös alkatú, idegesítő egyéniségként, ugyanakkor nagyszerű szónokként és barátként jellemezte. Az irodalomtörténész felidézte, hogy Petőfi és  Arany János 1847-ben életre szóló  barátságot kötöttek, és Petőfi  halála után Arany sokáig nem tudott feleszmélni. "Egy élet befejeződött, tiszta erőteljes költészetben, nagyszerű prózában, ez az élet így szebb, mintha elvegetált volna még húsz vagy negyven évig" - zárta beszédét Bíró Zoltán.

Lezsák Sándor ünnepi beszédében kitért Petőfinek az utókor által egy kevésbé feszegetett vonására, a pénzügyekhez fűződő könnyed viszonyára. "Szerzem tehát a pénzt, nem hogy legyen, / Hanem azért, hogy eligyam s egyem” - összegezte az országgyűlési képviselő a költő "gazdálkodási nézeteit" hasonló című verséből idézve.  Lezsák Sándor elmondta, hogy Petőfinek a gondtalan gyermekkor után nehéz években volt része, mivel édesapja elvesztette a vagyonát. 1843-44 telén került a mélypontra, de Vörösmartyék felkarolták,  aztán hat nap alatt megírta a János vitézt, és ezzel végre rendeződött a helyzete - fejtette ki Lezsák Sándor.

Az ünnepség keretében több Petőfi költemény is elhangzott. Horváth Dorina Az Alföld című verset szavalta el, Túri-Kisné Szőke Melinda és Gugolyáné Légrádi Edit az Által mennék én a Tiszán… című népdalt, Kovács Réka pedig a Pille, pille, pillangó című dalt énekelte. A szoboravatás után nyitották meg a tiszaugi kultúrházban a település által meghirdetett Petőfi alkotói pályázatra beérkezett munkákat bemutató kiállítást.

Fotó: Ujvári Sándor