A vármegyék között egyedülállónak számít az a munka, amelyet Bács-Kiskun Vármegye Önkormányzata évek óta végez a helyi identitás erősítése érdekében. Az elmúlt évek eredményeit a napokban Városmarketing Díjjal ismert el a legrangosabb hazai marketing közösség. Az eddig elvégezt munkát szombaton sajtóbeszélgetés keretében értékelték Nemesnádudvaron, a Szent Mihály Napi Újbor Ünnep, illetve Mi Napunk programsorozat keretében, a vármegye Bor Bagoly pincéjében. 

„A vármegye önkormányzatának küldetése, hogy megfogalmazzuk, mit jelent Bács-Kiskun vármegyeinek lenni, teremtsük meg a saját identitásunkat. Ehhez az alapötletet az adta, hogy elgondolkoztam, miként lehetséges, hogy Magyarországtól több száz kilométerre fenn tudott maradni az erdélyi magyar közösség. A válasz a közös identitás” – vezette fel a beszélgetést Moiskó Csilla, Bács-Kiskun Vármegye Önkormányzata elnöki kabinetirodájának vezetője. 

A nyertes pályázatok biztosította pénzügyi alapra épített munka évekkel ezelőtt kutatással kezdődött, annak feltárásával, hogy mi jellemez bennünket, milyen történeteink, legendáink vannak. Utóbbiak alapján készült el a Meseföld és a Legendás út kiadvány, amelyeknek a napokban jelent meg a második kötete. (A Meseföld első kötetét Császár Levente írta, a másodikat Szűcs Brigitta Z., mindkettőt Borbás Zoltán illusztrálta. A Legendás út mindkét kötetét Pócsik Olga illusztrálta, ez elsőt Császár Levente, a másodikat pedig Böszörményi Gyula írta.) 

„Alkotóként hatalmas kihívás volt részt venni ebben a projektben, de nagyon örülök, hogy részem volt benne, hiszen bele lehetett mélyedni ezekbe a történetekbe, és kicsit jobban megismerni, megérteni azt a vidéket, ahol élünk” – fogalmazott Pócsik Olga. 

A mesealakok közül több szoborként is elkészült: A hírös kecske című meséből Bács Apó, Kun Pajti és Tóbiás, valamint a Kőkecske című történetből Peti cigány műgyantából készült mása Dobó Ferenc Levente keze munkáját dicsérik. „A szobrokban az a jó, hogy a kicsiket és nagyokat egyaránt meg tudják szólítani, kiválóan alkalmasak jó ügyek népszerűsítésére, történetek elmesélésére” – fogalmazott a szobrászművész. Az alkotások „utaznak is”, rendre feltűnnek a vármegyei rendezvényeken, kiváltva a látogatók érdeklődését (a kihelyezett QR-kódok segítségével a mesék is „előhívhatók”).

A vármegyei identitáserősítés része volt a Meseföld élménybusz, amely a vármegyei településeket járta, és a kreatív foglalkoztató feladatok mellett népszerűsítette az elkészült kiadványokat – többek között a Meseföldet, a Legendás utat és a kötetek karakterei alapján készült játékokat –, valamint a helyi termékeket. A mesebusz idei újdonsága a VR-szemüveg, amelynek segítségével el lehet látogatni a Pilvax kávézóba, a Landerer nyomdában kapkodhatjuk a Nemzeti Dal nyomtatott példányait, vagy akár 360 fokos videókat, rajzfilmeket nézhetünk. „A gyerekek nagyon élvezték, a szülők rendkívül hálásak voltak, számunkra pedig kifejezetten hasznosak voltak az itt lefojtatott beszélgetések, a kapott visszajelzések” – jegyezte meg Moiskó Csilla.  

„Petőfi Sándor megmozgatja az embereket. A rendezvényeken rendszeresen odajönnek, fotót kérnek, meg akarnak érinteni, kérdezik, hogy igazi-e a bajszom (most már igazi), vagy éppen emlegetik a No Sugar együttes videóklipjét, amit közösen készítettünk. Volt olyan is, hogy a gyerekek „felelősségre vontak”, hogy te már meghaltál, mit keresel itt?” – idézte fel Bánföldi Szilárd vármegyei származású színművész, aki a Petőfi emlékévek idején személyesíti meg a költőt. Hozzátette: Petőfi emléke a vármegyében annyira eleven, hogy gyakran még akkor is „felismerik”, amikor nincs beöltözve. Megtörtént, hogy egy szavalóversenyen az egyik kislány annyira izgult, hogy „Petőfi” előtt kell szavalnia, hogy nem tudta elmondani a verset. A blokkot az oldotta fel, hogy a „költő” odalépett hozzá, megölelte, és biztatta, hogy minden rendben lesz – végül a kislány el tudta szavalni a verset. A színművész tapasztalatai szerint egyébként mindenkinek van valamennyi ismerete Petőfiről, azonban ezt érdemes és lehet is bővíteni, hiszen az ő élete, irodalmi hagyatéka szinte kimeríthetetlen.

Bár a napszemüvegben megjelenő, illetve így ábrázolt Petőfi kritikát is kapott – „ki ez a Jimmy Hendrix?” –, mégis egy egész brand, a fi200 tudott felépülni köré.

Így ma már nem csupán a közösségi oldalakon, mesében, rajzfilmben vagy Legóban jelenik meg óriási sikerrel, hanem a vármegyei minőségi termékeket és szolgáltatásokat is fémjelzi egy most induló, kidolgozott stratégia mentén épülő márkaként.

Mint elhangzott, az elmúlt években 250 ezer embert értek el a vármegyei projektek, amelyek időközben szintet is léptek: ma már VR-szemüveg, sőt egy humanoid robot is szolgálja az identitásépítést, a vármegye önkormányzatának honlapján, illetve közösségi oldalain pedig rendkívül sok „időtálló” tartalom érhető el. 

Moiskó Csilla végül kiemelte: az identitásépítés folytatódik, még az idei évben pályázatot nyújt be az önkormányzat, hogy megteremtse az ehhez szükséges pénzügyi hátteret. Jógyakorlatból és ötletből nincs hiány – a legnehezebb feladat annak eldöntése, hogy mi maradjon benne, illetve milyen új elem kerüljön bele a projektbe.