Mária Terézia királynő 250 évvel ezelőtt, 1774-ben adományozott mezővárosi rangot Félegyházának. A város azóta őrzi központi szerepét a térségben.

A Duna–Tisza köze Homokhátságára IV. Béla király telepítette le 1239-ben a tatárok elől menekülő kunokat. Kiskunfélegyháza nevét először egy 1389-ben kelt  királyi oklevél említi „Feledhaz” néven. Zsigmond király a feleségének, Borbálának ajándékozta ezt a középkori falut és a környékén levő kun földek egy részét,  ettől kezdve királynéi kunoknak tekintették az itt lakókat. 1526-ban az országra támadó török seregek elpusztították, és a vidék több mint 200 évre lakatlan  pusztává változott. 1745-ben – mint a Jászkun Kerület egyik települése – a község részt vett a jászkun redemptióban: a hajdani kun kiváltságok folytatásaként igazgatási és jogszolgáltatási önkormányzatot, szabadparaszti jogállást nyert. „Az igazi áttörést azonban 1774. február 4. hozta el, amikor Mária Terézia királynő  aláírta Félegyháza mezővárosi rangra emelő levelét, új jövőt, a változás és a fejlődés lehetőségét adva ezzel polgárainak kitartó újjáépítő, értékteremtő  munkájukért. Innentől városunk fejlődése töretlen, és büszkeséggel mondhatjuk, hogy – az elmúlt 250 év nehézségei dacára – Kiskunfélegyháza mindig megőrizte központi szerepét. Az itt élő emberek törekvéseinek köszönhető, hogy mára dinamikusan fejlődő, befogadó, nyitott városként tartjuk számon, ahol jó  élni, ahová érdemes családot tervezni, ahol érdemes megöregedni” – fogalmazott Csányi József polgármester a 250 éves jubileumot ünneplő gálán, február  elején.