A Száz éve épült a Galambos-Bugac közötti kisvasút címmel megjelent kötet bemutatóját tartották meg augusztus 8-án, a bugaci művelődési házban. A rendezvényen a Vasúttörténeti Alapítvány kiállítást is rendezett a kisvasutak történetéről. Az eseményen számos, még üzemelő kisvasút képviselői is jelen voltak, akik egy-egy hajtányt is hoztak magukkal, amelyeket később bárki kipróbálhatott a vasútállomáson, ahol azt is bejelentették, hogy hamarosan újra életre kel a még megmaradt kisvasút-szakasz, ezúttal azonban elsősorban a sportot, szórakozást szolgálva.

A rendezvényen megjelenteket Endre Gábor, Bugac alpolgármestere köszöntötte, aki elmondta, hogy a kisvasút működése során nagyon sokat jelentetett a bugaciaknak, a tanyavilágban élőknek. Segítette munkába járásukat, a megtermelt termékeik piacra szállítását éppúgy, mint a gyerekek iskolába járását. Személyes élményeit is megosztotta. Elmondta, hogy gyermekkorában számukra a kisvasút nem csupán közlekedési eszköz volt. Olyas valami, mint a harangszó. Tudták, mikor jön a munkás, azaz a félötös vonat, amivel a szüleik érkeztek haza a munkából. Amikor a vonatfüttyöt meghallották, rohantak hazafelé, és mindig sikerült előbb hazaérni, mint szüleiknek. Később, amikor már serdűlőként iskolába jártak Kecskemétre, szintén hasznukra volt a kisvonat. A menetidő elég hosszú volt, így ismerkedni tudtak lányokkal, utazás közben pedig címet, esetleg telefonszámot is cserélni.

Nagy József, házigazda, az alapítvány kuratóriumi titkára, egykori mozdonyvezető is számos kedves, személyes történetet osztott meg a kispöfögőről. Azt is elmondta, hogy az egykor nagyon népszerű kisvonat 1928-tól 2009. december 12-éig szállította az utasokat a Kecskemét-Bugac-Kiskunmajsa vonalon. A kiskőrösi szárnyvonalat Törökfáiból elágazva 1952-ben adták át a forgalomnak. Az egyforma hosszúságú 52-52 kilométeres vonalakon napi három vonatpár közlekedett.

A köszöntők után a Harkakötönyben élő amatőr történész, korábban mozdonyvezető Selymesi Sándor szólt kötetéről. Elmondta, 1920. december 15-én adták át a mindössze 15 kilométeres erdei kisvasutat, amely csupán egy évtizedig működött. Az építkezés részleteit, tervrajzait, a tíz éves működés legfontosabb mozzanatait összegezte.

A könyvbemutató, és a kiállítás megtekintése után a közönség a vasútállomásra vonult. Itt Nagy József alapítványi elnök fontos bejelentést tett. Elmondta, hogy a Kiskunsági Hajtánypálya projektjét elfogadta a MÁV, a vasúttársaság segíti és támogatja annak a megvalósítását. Kékesi Márton, a projekt ötletgazdája pedig a Kiskunsági Hajtánypálya megvalósításának terveiről számolt be. Elmondta, az egykori Kecskeméti Kisvasút vágányait szeretnék újra élettel megtölteni, szabadidős elfoglaltságot, sportolási lehetőséget biztosítani a hajtányozók számára. Hozzátette: a mai nap ennek a társadalmi igénynek a kifejezése is. Történtek már előrelépések, sőt törvénymódosítás is született, ugyanakkor ehhez még sok mindent teljesíteni kell. Így például a pályát járhatóvá és biztonságossá kell tenni, amiben szívesen fogadják az önkéntesek segítségét is.

A félegyháziaknak az ifjúsági tábor lepusztulása ellenére is kedvelt kirándulóhelye Börzsönyben Kemence. Nagyon sokan találkoztak már ott – sőt utaztak is rajta – a kisvasúttal. A bugaci rendezvényen ott voltak a kemencei kisvasútmúzeum képviselői is, akik egy hajtányt is hoztak magukkal. Szűcs Zoltán, a Vasúttörténeti Alapítvány alapító tagja, a kemencei kisvasút múzeumának önkéntese arról számolt be lapunknak, hogy augusztustól felújítják a Csarnavölgyben működő kisvasutat. Ennek köszönhetően jövőre már az oda látogatók sokkal több járatot, újabb szerelvényeket is kipróbálhatnak. A múzeum természetesen a felújítás ideje alatt is fogadja látogatóit.