Petőfi Sándor egyik leghíresebb és legismertebb költeményét, a János vitézt, mindannyian sajátunknak érezzük, hiszen gyermekkorunk egyik legmeghatározóbb olvasmányélménye.

Most azonban nem a magyarórák elemző és összehasonlító szemszögéből közelítettük meg, hanem sokkal inkább a rajz, a festés, a fotózás vagy akár a modellezés / szobrászat színesen sokoldalú nézőpontjából.

Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára, alkotói pályázatot hirdettünk, mely minden korosztály számára nyitott volt. Változatos technikával készült alkotások érkeztek be a 3D nyomtatóval készülttől, a rajzon át egészen a papírmaséig.

A díjazott négy ifjú, kreatív alkotónk: Gál Luca Dóra, Gál Dorina, Gál Rozina és Gyarmati Ádám voltak.

Ádi alkotása hatalmas sikert aratott a közönség körében, annak kidolgozottságával, a munkaigényes folyamatba fektetett órák számvalá, és a részletgazdag kivitelezésével.

A fiú, a Bajai Szent László ÁMK Gimnázium 7. osztályos tanulója, és a Bajai Vizuális Iskola 4. évfolyamát végző diákja.

2020 – ban, az első sikeres papírmasé munkája, ami egyben egy allebrije (Az alebrijes Ezek egyfajta, mexikói jellegű, drótból és kartonból készült kivitelezés. Furcsa teremtmény, amely összekeveri a különböző állatok formáját másokkal a varázslatos típusokkal.) megformálása volt. Magyarországon lévő Mexikói Nagykövetségen került kiállításra.

2021-ben Magyarországon rendezett Vadászati Világkiállítás rendezvény sorozatán belül meghirdetett „Zala egy a természettel” című rajz és egyéb művészeti pályázaton a Zalai Gímszarvasért Alapítvány különdíjában részesült.

A pályázatra: viaskodó gímszarvasokat készített papírmaséból, AZ IFJÚ TRÓNKÖVETELŐ címmel. Pályamunkája állandó kiállításon megtekinthető Zalaegerszegen a Zala megyei Vadászkamara Oktatási Centrumban.

Most pedig a Petőfi 200. Bátmonostor János vitéze című pályázaton szintén különdíjban részesült.

Petőfi Sándor János vitéz költeményének két izgalmas helyszínét mutatja be ugyanezzel a technikával.

Melynek ihletője a mű alábbi két versszaka:

“Odalopózkodott a fészekhez lassan,

És a grifmadárra hirtelen rápattan,

Oldalába vágja hegyes sarkantyúját,

S furcsa paripája hegyen-völgyön túlszállt.

Hányta volna le a madár nyakra-főre,

Lehányta volna ám, ha birt volna véle,

Csakhogy János vitéz nem engedte magát,

Jól átszorította derekát és nyakát.”

“A sárkánykigyó nagy száját feltátotta,

Hogy Jánost egyszerre szerteszét harapja;

S mit tesz ez, a dolog ilyen állásába’?

Hirtelen beugrik a sárkány torkába.”

Petőfi Sándor: János vitéz