A Petőfi gimnázium önképzőkörében vált- ahogy ő maga fogalmaz- dilijévé Petőfi Sándor és Móra Ferenc, még az ötvenes évek második felében. A „Bács- Kiskun Vármegye Kultúrájáért”- díj egyik idei kitüntetettje nem mellesleg nemzetközi elismertségnek örvendő növényvédelmi szakember. Emellett tudományos alapossággal kutatja szülővárosa történetét.  Egyszer megtámadott valaki, egy jóbarátom, azt mondta, hogy „Á! a lokálpatriotizmus az már egy elavult dolog.” Én úgy ítélem meg, hogy tévedés. És azokban a Bács- Kiskun megyei községekben, kisvárosokban, ahol van egy jószemléletű lokálpatriotizmus, ott vannak emlékházak, helytörténeti gyűjtemények, különböző táncegyüttes, énekegyüttes, zenekar. Beszélgettünk a svábokról: hát egy sváb falu rézfúvós együttes nélkül nem is működik. Tehát Kiskunfélegyházának is rengeteg olyan dolga van, amit föl kell tárni, illetve valamilyen formában az emléket meg kell őrizni. És ennek az emlékmegőrzésnek az egyik lehetősége az emléktábla, a szobor- mondja dr. Tarjányi József. Megszámlálhatatlan tárgyi emléke van. A helyi műkedvelők jótékonysági előadásának plakátja mellett ezernyolcszáz darabos, különböző nyelvű Petőfi- gyűjtemény birtokosa. Szobája falát is Petőfi- ábrázolások díszítik, a költő kultuszának kínai ápolásában is szerepet vállal. Nyolcvan fölött sem akar lassítani. Helytörténeti beszélgetős műsorok házigazdája, szobrok felújításában segédkezik, emléktáblák felállításában közreműködik. És olvas. Sokszor és sokat, ezzel is karban tartva irigylésre méltó szellemét.