A református gyülekezetek féltve őrzött kincsei közé tartoznak azok a 17-18. századi úrasztali terítők, melyeket a hívek adományaiból készíttettek, széleiken virágmotívumok, hangsúlyos középrészükön egyházi szimbólumok és bibliai idézetek kaptak helyet. A solti terítő közepén a pelikánszimbólumot övező köriratból derül ki, hogy a solti eklézsia költségén és Sigray Mihály adományából készült 1745-ben, anyaga patyolatvászon, rajta lapos skófiumos (vagyis arany és ezüstszálas) úrihímzés. A terítőn lévő romboid alakú szimmetrikus virágcsokorszerű növénymotívum erősen stilizált, az egy tőről fakadó ágas-leveles növényen felismerhetően csillagvirág és liliomminták váltakoznak – gyakran egymásból sarjadva. A csúcs alatt két oldalt és a tőhöz közel erősen leegyszerűsített félgránátalma minták is felismerhetőek. E minták és a skófium használata török kulturális hatás eredménye, a kompozíció kialakítása késő reneszánsz előképeken alapul, mégis ezek összességének használata a 18. században vált általánossá az úrasztali terítők hímzésein.

Dunamelléki Ref. Egyházker. Ráday Múzeuma, Kecskemét

A könyv tartalma ide kattintva mindenki számára elérhető, motívumonként is letölthető.