Jánoshalmára jellemző a délről átvett és az észak-alföldi, dunántúli tájakról hozott ételek sokszínűsége, ám helyi receptek alapján is készítették itt a táj terményeit: a pirospaprikás kolbász, a rózsaszínű füstölt szalonna és a macskanyomos tarhonya a munkás hétköznapok, a kedvelt birkapaprikás a jeles napok, míg a mívesen formált dióscukor és lakodalmas kalács a menyegzők és vendégvárások finomsága-kedvessége volt. Ha egyszerűbb alkalom adódott, akkor édességként a hideg- és meleghájas kalács, a rétes, a görhe, esetleg málé is megtette. Karácsonykor a guba, Szilveszterre a szárma járta, disznótorokon hajnali pecsenye, majd a raguleves és a sült hurka, kolbász, böjti napokon bableves került asztalra.

A jánoshalmi konyha változatos. A munkás hétköznapok kedvelt étele volt a "macskanyomos tarhonya". Ünnepek alkalmával rendszerint bográcsban főtt birkapörkölt kerül az asztalra. Jánoshalmán lakodalmas kaláccsal és tortával formált dióscukorral kedveskednek a
vendégeknek. A szomjúság oltására a környéken termelt borok - régebbiek: Kövidinka, Kadarka, Pozsonyi fehér, Magyarádi; újabbak: Kékfrankos, Cserszegi fűszeres, Ottonel muskotály, Ezerfürtű -
kiválóan alkalmasak. Macskanyomos tarhonya: olyan krumplipaprikás, melybe hús helyett nagyszemű tarhonyát főznek. Apróra kockázott szalonnával és kolbászkarikákkal ízesítik. Azért nevezik macskanyomosnak, mert olyan sűrűre főzik, hogy a felszínén a macskakörömhöz hasonló villanyomok megmaradnak.

Forrás: www.gastro-club.eu