A Húsvét a legrégibb keresztény ünnep és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi év ünnepeinek sorában. Jézus Krisztus kereszthalálára és föltámadására emlékezés áll a középpontjában.

Hamvazószerda

A farsangi időszak utáni első nap, a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete.

Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is őrzik ennek emlékét: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.

A VII. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét a böjti időszakra eső első vasárnap előtti szerdára tették, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, ugyanis a közbe eső hat vasárnap nem böjti nap.

A nagyböjt

Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus Krisztus pl. nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejeződését szolgálja, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is. A lutheránus egyház a mai napig őrzi a hat nagyböjti vasárnap óegyházi neveit: Invocavit, Reminiscere, Oculi, Laetare, Iudica, Dominica palmarum.

A református ember megőrizte a böjti hagyományokat, de számára nem a külsőségek hangsúlyosak, hanem a belső, lelki felkészülés az ünnepekre. Természetes, hogy bizonyos tartózkodás van az evést és ivást illetően, de a lényeg az emlékezés a Megfeszített Úrra, az elmélyülés Krisztus követésében, a kereszt titokzatos világának a lélekben történő befogadása.

A 19. század végén még voltak olyan paraszti közösségek, amelyek a halat nem számítva csak növényi táplálékot vettek magukhoz. Sok helyen böjt alatt még tejterméket sem fogyasztottak. Ilyenkor nem zsírral, hanem olajjal főztek és külön edényeket tartottak számon a böjtös ételeknek.

Virágvasárnap

A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette vonult be szamárháton Jeruzsálembe. Virágvasárnap a nagyböjti előkészület csúcspontja is, mert a Jeruzsálembe való megérkezést jelenti.  A misén Máté, Márk, Lukács evangéliumából olvassák fel a passiót, meghatározott rendben, minden évben másikat. Az unitárius gyerekek ekkor konfirmáltak. A római katolikus egyház ezen a napon barkaszentelést végez. A szentelményeknek különleges szerepük, bajelhárító, gyógyító hatásuk van a néphit szerint. Virágvasárnaphoz két jellegzetes lányszokás kapcsolódott: A kiszejárás és a villőzés.

Nagycsütörtök

A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe. Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja, az Eucharisztia (oltáriszentség) alapításának ünnepe. Ilyenkor a székesegyházakat kivéve minden templomban csak egy mise van, az esti órákban. A székesegyházban délelőtt van az úgynevezett Krizmaszentelési mise. Ezen a misén az adott egyházmegye összes papjának rész kell vennie. Itt megújítják papi fogadalmunkat, valamint a püspök megáldja és megszenteli az azt követő évben használt szent olajokat.

A nagycsütörtöki esti misén a pap az örvendezést, ünneplést jelentő fehér ruhában van. Az orgona szól, egészen a Dicsőség a magasságban Istennek… kezdetű himnuszig, ami alatt szólnak a harangok, és a csengők is. Utána húsvét vigiliájáig se az orgona, se a csengő nem szól. („A harangok Rómába mentek…”) A mise után általában a templomokban virrasztást szoktak tartani, annak emlékére, hogy Jézus tanítványai elaludtak. A reformátusoknál mindig harangoztak, és harangozunk ma is.  A makói plébános 1727-ben megtiltotta a reformátusoknak a nagypénteki harangozást. Válaszul kifundáltak egy ötletes megoldást: Iskolás gyerekeket küldtek fel a toronyba, és így énekléssel harangoztak. Ezt  bűrharangnak" nevezték el.

Nagypéntek

Jézus kereszthalálának napja a keresztény hagyományok szerint. Ezen a napon Igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros vagy lila öltözékben végzi. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt leborulnak. Ezt követi az Igeliturgia: Isten szenvedő szolgájáról szól az olvasmány, a szentlecke, és János evangéliumából olvassák fel a passiót. Ezután jön az évente egyszeri tisztelgés a kereszt előtt, a Kereszthódolat. Az igeliturgia teljes csendben áldoztatással ér véget. Nagypéntek reggel, hajnalban szokás volt kimenni a folyókhoz megmosakodni. A bűntől való megtisztulás jelképe ez. Feketeségünkből tisztít meg a víz. A középkori egyházban zsinati rendelet szabályozta a gyónások számát: húsvét előtt, egy évben egyszer mindenkinek el kellett menni gyónni. Kálvin kevésnek tartotta az évi egyszeri bűnbánati alkalmat, hangsúlyozta a lelki önvizsgálat, bűnbánat gyakori fontosságát, különösen úrvacsora vétele előtt.

Nagypéntek jelképei

Kakas: Református templomok tetején a kakas emlékeztet a Krisztust megtagadó Péter alakjára. A kakas az ébrenlét és a bűnbánat fontosságát tárja elénk. A hűség, bűnbánatra való felhívás, a hit-és erkölcsi éberség, igazhitűség szimbóluma.
Pelikán: A protestáns egyházművészetben az egyik legelterjedtebb jelkép. Héber neve „hányó". A pelikánfiókák anyjuk begyének bőrzacskójából visszaöklendezett táplálékot esznek. A pelikán begyét pirosra is festik, mintha szíve vérével táplálná fiókáit. Jelképként Jézus Krisztus érettünk történt áldozatára utal.
Kereszt: A keresztény vallás legfontosabb szimbóluma a kereszt. Krisztus halálára, a bűn fölötti győzelemre utal.

Nagyszombat

Napközben semmilyen szertartás nincs. A katolikus időszámításban (ősi zsidó alapokra hagyományozva) szombat este a sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét vasárnap vigíliájának nevezik. Húsvét vigíliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása. A pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi.

Húsvét vasárnap - A feltámadás napja

Húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap, amely idén április elsejére esik. Húsvét vasárnap délelőttjén ünnepi szentmisét tartanak. Rómában Húsvét vasárnapján közel hatvan nyelven mond a katolikus egyház feje köszöntőt, a Szent Péter téri „urbi et orbi" áldás celebrálásakor.

Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik - egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval.

Húsvéti jelképek
Bárány: Az ünnep áldozati jellegű étele, amelyet az ószövetségi zsidók is fogyasztottak keserű salátával és kovásztalan kenyérrel Egyiptomból való megmenekülésüknek és elsőszülöttjeik váltsága emlékezetére.
Tojás: Az élet és újjászületés archaikus jelképe. Keresztény magyarázat szerint, amint a tojásból új élet kel, úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására.
Sonka: a paraszti élet gazdasági és kultikus rendje következtében régóta a jellegzetes húsvéti eledelek közé tartozik, sok helyen kiszorítva az eredetileg szokásos bárányt. A hozzá fűződő hiedelmek inkább mágikus, mint szakrális jellegűek.
Húsvéti nyúl: Termékenységnek és az éberségnek a szimbóluma.

Húsvét hétfő

Szokássá vált a locsolkodás is, talán csak kevesen tudják, hogy ez a rítus kapcsolatban áll az emberiség termékenységkultuszával, a vízzel való meghintés pedig magára a kereszténységre utal. Régen vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, utalva a locsolás egykori drasztikusabb módjára, a vödörrel való locsolkodásra. A kölnivel való locsolás és a locsolóvers újabb keletű szokás városon és falun egyaránt.

Hogy tartják - e még ma az emberek ezeket a hagyományokat? Ahány ház, annyi szokás. 
Van, aki inkább elutazik az ünnepek idejére, vagy a családot látogatja meg, vannak, akik még piros tojással, tulipánnal várják a fiúkat, de olyan is van, aki saját szertartását végezve ünnepli a húsvétot.

Bikahajsz, dologtiltó napok és Emmaus-járás Kecskeméten
Kecskemét 1828-ban az ország harmadik legnagyobb települése volt. Egy polgárosodó mezőváros, ami azt jelentette, hogy a népszokások nem éltek olyan intenzíven, mint egy kis faluban, de itt is nagyon fontos ünnep volt a húsvét. Sőt, voltak olyan szokások, melyek más vidékre nem voltak jellemzőek. – Az egyik ilyen volt a nagypénteki bikahajsz, amiről Jókai Mór is írt. A város fiatalemberei üldözőbe vették a bikát, aminek a szarvára különböző cifra szalagokat kötöttek. Az elfogott állatot egyenesen a mészárszékbe vezették. Ez jelképe volt annak is, hogy véget ért a böjt.
A megtisztulás, a ház rendbe hozása is a húsvéthoz, és a tavasz kezdetéhez kötődött. Voltak azonban bizonyos dologtiltó napok. Ezek ugyan babonás szokások voltak, de racionális a magyarázatuk. Nagypénteken és húsvét napján nem volt szabad ruhát, bőröket kiteríteni, vagy szemetet kihordani, mert akkor valami kár éri a családot. Ennek a tiltásnak az oka egyszerűen az volt, hogy akkorra már legyen rendben minden a ház körül.
Húsvéthoz kapcsolódó szokás volt Kecskeméten az Emmaus járás is, annak emlékére, hogy Jézus Emmausba ment a tanítványaival. A város lakói hétfőn kivonultak a Mária-kápolna melletti rétre, és ott töltötték a napot. Ez egy zenés-táncos ünnepség volt lacipecsenyével és sok játékkal.

Savanyított csík az ünnepi asztalon
Vajon mi került eleink húsvéti asztalára? A sonka és a tojás nem hiányozhatott, de biztosan ott volt mellette a hal is. A 18-19. században jóval több halat fogyasztottak Kecskeméten és környékén, mint ma. A város birtokai egészen Tiszaugig terjedtek, és a területen rengeteg erecske, tocsogó volt. - A sekély vízben sok halfajta élt, például az apró, könnyen megfogható csík. Húsvétkor még fogyasztották azokat a savanyított csíkokat, amiket savanyú káposztába tekerve tettek el ősszel. Böjti időszakban péntekenként a kecskeméti húselárusító helyeken, mészárszékeken, piacokon húst a hal kivételével nem lehetett kapni.