A dunapataji pacalfőzésnek a gyökerei a 20. század első évtizedeire vezethetők vissza. Ekkor a lakodalmakban az ágyvitelnél segítőket vendégelték meg pacallal. Ebben a pacalpörköltben még kockázott marhahús is volt akkoriban. A pacal ételként ebben az időszakban még nem volt kelendő és fölkapott, leginkább kidobták, vagy odaadták a szegényebb embereknek, napszámosoknak, akik elvitték, megpucolták és megfőzték. Fontos megemlíteni, hogy Dunapatajon pacalfőzés alatt a pacalpörkölt készítést értik, ugyanis helyben semmilyen más ételt (pl. leves) nem készítenek pacalból, kizárólag pacalpörköltet.

A hazai vendéglátásban a pacal története 1956 májusában kezdődött Dunapatajon. Ekkor vette át a dunapataji "Pihenő Kisvendéglőt" Gyimesi József (1921 – 1991) hentes és mészáros mester és felesége Gyimesiné Mária.

Neki köszönhető, hogy a magyarországi pacalfőzés egyik központi helye, kiindulópontja lett Dunapataj. Ő kísérletezte ki a pacalnak az egyik legjobb ízösszetételű formáját: a pacalpörköltet. Gyimesi József több évtizedes pacalpörkölt-főzése a településen is éreztette hatását: a különböző paprikás ételeket, pörkölteket, halászlét főző Dunapataj hamar átvette a pacalpörkölt készítést és azóta is folyamatosan készítik ezt az egyedülálló ételt. Ezzel a hagyománnyal Gyimesi József és Dunapataj egy nehezen elkészíthető, nagy odafigyelést kívánó, de minden elemében és összetevőjében igazi magyar pörköltfajtát vezetett be a hazai konyhakultúrába, illetve a magyarországi éttermekbe.