Néztem a fellépő gyerekeket, fiatalokat, mind ízig-vérig cigány, akiknek tömött sorokban csápoltak a színpad előtt a rokonok, barátok, a család. A világot jelentő deszkákon pedig csillagok születtek. Egy egészen kicsi fiúcska, talán hétéves sem lehetett, úgy énekelt, hogy szem nem maradt szárazon. Tisztán, szeretettel és csodálatos énekhanggal. Azon gondolkodtam, mitől más ez a tehetségkutató itt a Vajas partján, a színvonalas, profi technikával felszerelt környezetben, mint egy XFactor, vagy bármelyik nagy, népszerű tehetségkutató. Ahogy jöttem, mentem, beszélgettem velük, rájöttem az okára. Nem hiszik el, hogy elég jók. Hogy félelmetes tehetségük van a saját kultúrájuk éltetéséhez. Erről a szakmai zsűri is igyekezett meggyőzni őket, Varga Viktor közös produkciót is ígért például a kiskőrösi Horváth Tibornak, de a szintén kiskőrösi Farkas Krisztián megnyerte a tánc kategóriát. Több, mint élmény volt ez a különleges program, különleges emberekkel. Cigányokkal, akik velünk, köztünk élnek, akik értékes kultúrát hordoznak.
Néhány évvel ezelőtt, egy cigány barátom, nevezetesen Kunhegyesi Fero könyvbemutatójára írtam az alábbi verset, ami most is aktuális és jószívvel ajánlom nem csak romáknak.

Cigány vagyok

Cigány vagyok, és?
nem látok e tisztán, ugyanúgy hófehér pihét,
vagy szenvedésben gyötrődő vérvörös kínt,
elmúlásban alámerülő ezernyi színt
cigány vagyok, és?
nem vagyok-e kész
meghalni érted lángoló szerelemmel,
szembenézni a veszedelemmel,
ha kell, sírni nevetve, könnyek nélkül,
átadni magamat örök emlékül, úgy, hogy
senki voltam,
ha bántottak, se szóltam
Cigány vagyok, és?
megvettem a belépőt az életre éppen úgy,
ahogy Te meg Te,
és úgy teremtődtem a világra, hogy éljek,
de ne hiába.
Cigány vagyok,
alázattal büszke, akit nem mételyez fajtájának
üszke,
mert megkaptam a tálentumot cserébe,
úgy tette Isten lábaim elébe, hogy meghajoljak
a földig érte,
térdre hullva, még ha nem is kérte,
hogy neked adjam szent akarással,
megmutassam egy ecsetvonással,
magamat magamnak, sárnak és aranynak,
földnek és égnek,
esőnek és szélnek,
a napnak és a holdnak,
élőnek és holtnak,
az összes csillagnak, mely felettünk ragyog
az égig kiáltom, hogy
cigány vagyok!
(Supka Éva)