Pénteken kezdődik és vasárnapig tart a XIX. Országos Sasszinkron, mely az itt telelő ragadozó madarak éves számlálását végzi. Idén is elkészülhet a felmérésre alapozva a Kárpát-medence ötödik „sastérképe” is. Városunk szempontjából a rétisas előfordulása a gyakoribb, egy-egy köröző példányt szebb időben a Tóth Kálmán tér fölött is lencsevégre lehet kapni.

IDŐNKÉNT A HÍRES SZIRTI SAS IS MEGFORDUL AZ ORSZÁGBAN

Az MME a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil szervezetekkel együttműködve szervezi a programot. “Magyarország területén a sasfajok számos kiemelten fontos telelőhelye található, legnagyobb számban pedig a rétisasok töltik az évszakot az ország területén, mivel a nem vonuló magyar fészkelőkhöz télen északról érkező egyedek is csatlakoznak” – áll a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közleményében. Ugyancsak Magyarországon tölti a telet a parlagi sas kárpát-medencei költőállományából származó fiatal egyedek nagy része is, valamint ritkaságnak számít ugyan, de minden évben előfordul néhány szirti sas és fekete sas is.

MEGTÖRTÉNHET A SASTELELŐHELYEK SZINKRON FELMÉRÉSE, ÖTÖDIK ALKALOMMAL A KÖRNYEZŐ ORSZÁGOK SZAKEMBEREIVEL

Az MME partnereivel együttműködve 2004-ben indította el a legfontosabb, részben már évtizedek óta ismert sastelelőhelyek egységes módszertannal és egy időben történő, úgynevezett szinkron felmérését. Idén ötödik alkalommal a környező országok szakemberei is csatlakoznak a kezdeményezéshez az Európai Unió által támogatott PannonEagle LIFE projekt keretében. Ezen a hétvégén szlovák, cseh, osztrák, szerb és román madarászok is sasokat fognak számolni, így idén már ötödik alkalommal végzik el a legjelentősebb sas telelőhelyek ellenőrzését az egész Kárpát-medencében. A megfigyelési eredmények összesítését követően a sasleltár várhatóan február elején készül el, tájékoztatott az MME.

A “SASOSABB” TERÜLETEKEN TAVALY ÁTLAGBAN SZÁZ NÉGYZETKILOMÉTEREN 4,98 RÉTISAS KERÜLT LENCSEVÉGRE, A GEMENC KÖRNYÉKÉN IS

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) nyilvánosságra hozta a tavalyi, 2021-es sasszámlálás eredményeit. 1025-1076 rétisast és 550-578 parlagi sast figyeltek meg, és bár ezek a számok nagynak tűnnek, a sasok még mindig ritkának számítanak. A „legsasosabb” élőhelyeken 100 négyzetkilométerenként mindössze átlagosan 4,98 rétisas és 2,67 parlagi sas került lencsevégre – írják, egy érzékletes magyarázattal szolgálva: nagyságrendileg úgy kell ezt elképzelnünk, hogy a legsűrűbb élőhelyeken is átlagosan 2926 focipályányi területet kell bejárnunk ahhoz, hogy egyetlen rétisassal találkozzunk, a parlagi sas esetében pedig ez a szám 5454.

A 2021-ES MEGFIGYELÉSNÉL CSAKNEM 200 EGYEDDEL CSÖKKENT A RÉTISASOK SZÁMA

2021-ben megfigyeltek 5 szirti sast, 4 fekete sast, és további 13 faj mintegy 19 ezer példányát. Mindezt 21 600 km2-en, azaz az ország 24%-án. Összehasonlításképp 2020-ban 805-859 rétisast és 390-403 parlagi sast figyeltek meg, igaz, csak hazánk 18%-ára terjedt ki a vizsgálat. Akkor 2 szirti sas, 4 fekete sas és még 17 faj 13 ezer példánya került szem elé.

A GEMENC BŐVELKEDIK A RAGADOZÓ MADARAKBAN

Baja környékén a Gemenc északi részén 10-15, míg a délebbi részén, valamint a Kádár-szigeten 15-30 rétisast is lencsevégre kaphattak a szakértők, ám a Dunán inneni oldalon városunk térségében már jóval szerényebb számban hasították a légteret a magas füves területeket kedvelő ragadozó madarak: egyaránt mindösszesen 1-4 parlagi, és rétisast sikerült megfigyelni a három nap során.

A rétisas sokféle élőhelyen előfordul, de táplálkozása miatt elsősorban a vizes területek (tengerpartok, folyók, tavak vidéke, mocsarak) képezik élőhelyeit, nem véletlenül kedveli a Baja környéki ártéri területeket. Előszeretettel preferálja a magas fákkal benőtt vidékeket, Magyarországon százas nagyságrendben fészkel. A fiatalok sötétbarna színűek és farkuk, a csőrük sötét színű, az idősebbeknél a csőr sárga színű, míg a farkuk fehér színű és sokkal világosabb a tolluk. Testmagassága 76-92 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 193-244 centiméter. A hím 3100-5400 gramm, a tojó 3700-6900 gramm súlyú. Elsősorban halakat, ezenkívül madarakat, hüllőket és kisebb emlősöket esznek. Viselkedésükre fiókakorukban. Az elterjedési terület déli részén januártól júniusig, az északi részén áprilistól szeptemberig. Sziklákra vagy fákra gallyakból építi fészkét. Fészekalja 1-3 tojásból áll, a kikelési idő 38-40 nap, a kirepülési idő 70-90 nap, 30-40 napig szüleik közelében maradnak.

Forrás: amve.hu