Az évkörben a karácsonyi és a húsvéti ünnepkör közé esik farsang időszaka. A farsang mindig Vízkereszt napján, január 6-án kezdődik és Húshagyókeddig tart. A következő nap már Hamvazószerda, amely a Húsvétvasárnapot megelőző nagyböjt kezdete, Jézus 40 napos sivatagi elvonulásának emléke. Mivel a szigorú böjtben vasárnap szünetet lehet tartani, ezért 6 hét 6 napja mellett még 4 napot visszaszámolva kapjuk meg Hamvazószerda időpontját, amely az idén február 26-ra esik.

Mint a hagyományos ünnepek általában, a farsang is a régmúlt idők népszokásaiban gyökerezik. A hideg, sötét tél végén már minden, a természet és az emberek is, az élet újra indulását, a tavaszt várja. Ez a téltemetés, a bőségvarázslás, a tavaszvárás örömünnepe, a felhőtlen szórakozás, a disznótorok, a lakodalmak, a párválasztó bálok és mulatságok időszaka, melynek jellegzetes étele a szalagos fánk és a töltött káposzta.

Ebből az időszakból is kiemelkedik az utolsó három nap, melyet Farsangfarka néven őriz a néphagyomány. A mulatozás ekkor ért a tetőfokára, még a gyerekek és az asszonyok számára is külön mulatságokat szerveztek.
Farsangvasárnap: a lakodalmakat főként ekkorra időzítették, de ennek hiányában tréfákkal teli állagzikat is tartottak.
Böjtelő hétfő: a farsangfarka középső napja, sok helyen az asszonyok farsangjának ideje, amikor a nők is korlátlanul ihattak, férfiak módjára mulattak.
Húshagyókedd: a farsang befejezése, az időszak utolsó napja. Amint a neve is mutatja, ekkor szabad húst enni utoljára a nagyböjt előtt. A karnevál szavunk is a latin „carne vale” (Hús - Isten veled!) jelentéséből ered.
Nem tartozik már a farsanghoz, de a böjt első két napja még szorosan ide kötődik.
Hamvazószerda: a farsang utáni nagyböjt kezdőnapja. A hamvazó előtag a hamuval kapcsolatos egyházi eljárást idézi. A korai kereszténység idején a feloldozásra váró, a megelőző hetekben elkövetett bűnöket megbánók ekkor zsákruhában, mezítláb vonultak a templomba, ahol a püspök hamut szórt a fejükre, meghintette őket szenteltvízzel és a nagyböjt leteltéig nem léphettek Isten házába, míg végül csak Nagycsütörtökön kaptak feloldozást. A vezeklés e formájának megszűnését követően, a hamvazás fennmaradt szertartása vezeti be a nagyböjt időszakát, amikor az előző év barkavirágjából készített, megszentelt hamut a hívő homlokára rajzolja a pap, illetve a fejére szórva emlékezteti, hogy porból vagyunk és porrá leszünk.
Torkoscsütörtök: a hagyomány szerint ez a nap két időpontban is meghonosodott, van ahol mindkettőt megtartják. Az első a nagyböjtöt megelőző hét csütörtöke, amikor a farsangi jóléttől féktelen mulatozással, nagy evés-ivással búcsúznak. A másik esetben a Hamvazószerdát követő csütörtökön a megkezdett böjtöt felfüggesztik egyetlen napra, hogy a farsangról megmaradt ételek ne menjenek veszendőbe.

A farsang farka természetesen nem szűkölködött a babonákban és a téltemető szokásokban sem, mint feketére kormozott arccal elriasztani a gonosz, ártó erőket, vagy a téltemetést szimbolizáló, szalmából készített kiszebáb égetéssel lezárni a telet.
Napjainkban a társasági élet báli időszaka, gyermekeink jelmezversenyei, a kiszebáb égetés újjáéledő hagyománya, a falvakban fennmaradt tréfás lakodalmak és persze az egyre népszerűbb disznótorok idézik meg a régmúlt idők farsangi szokásait.
Megyénk hagyományairól, népszokásairól az önkormányzat honlapján további érdekes információk találhatók.