Madarasi téglavető földtani képződmény természeti emlék

Ezen ülepedési és akkumulációs ráta nyomán a szelvény közvetlenül, időbeli és ülepedési problémák, hiátusok nélkül összevethető a nemzetközi klimatológiai kutatásokban alapvető grönlandi jégtakaró fúrásszelvényeivel, az antarktiszi jégtakaró szelvényeivel és a kínai löszrétegsorokkal. A rendkívül finom léptékű feltárási lehetőség nyomán a jégkor végének ez a legfontosabb szárazföldi szelvénye nemzetközi szinten, mivel évtizedes (20-40 éves) léptékben nyílik lehetőség az egykori környezeti változások rekonstrukciójára 28 és 14 ezer évek között. A madarasi szelvény ezen adata nyomán egyértelműen kijelenthető, hogy 46. szélességi foknál már a jégtakaró hűtő hatása korlátozottan jelentkezett, a szoláris sugárzás nyomán kialakuló napfénytartam és hőbevétel megfelelő lehetett, és a fő limitáló tényező a páratartalom és a csapadék mennyisége volt.

A madarasi szelvény és malakofauna összetétele nyomán egyértelműen át kellett fogalmazni a jégtakaró hatását a Kárpát-medencében, és nemzetközi szinten is. Egyértelműen bizonyítható, hogy síksági területen a 46. szélességi foknál, illetve attól délre nem kell európai területen örökfagy (permafroszt) hatással számolnunk még a legjelentősebb lehűlések során sem. A szelvény biogeográfiai, éghajlat-történeti, fauna-, vegetációfejlődési és üledékes földtani környezeti szempontból nemzetközi jelentőségű, amely csak a katymári és a szeged-öthalmi szelvénnyel mérhető.