Kiskőrösi-turjános természetvédelmi terület (Szücsi-erdő és az általa körbezárt rétek)

Több, korábban is védett terület egyesítésével 1990-ben jött létre a Kiskőrösi turjános természetvédelmi terület, amely az égeres és magyarkőrises láperdőket, rekettyefüzeseket, lápréteket és kaszálóréteket foglalja magába. A kőrises égeres láperdőben a fák 10-15 cm mély vízben állnak. A tőzeggel borított homokos altalajon megtelepedő mohák, páfrányok és egyéb lágyszárú növények kis kerteket képeznek, a fák közötti vízben hínárnövényzet található. A magas sásállományú füvet csak ritkán kaszálják, így ott rendkívül nagy számban találhatók meg ritka növények. A magasabb fekvésű, már nem vízállásos területek eredeti növényzete a tölgy-köris-szil ligeterdő, illetve a gyöngyvirágos tölgyes lehetett. Ennek azonban mára már csak nyomait lehet felfedezni a kiskőrösi Szücsi-erdőben. A láperdők szegélyében két cserjefaj, a gyógynövényként közismert kutyabenge és a kányabangita igen gyakori.  A fél méternél magasabb, sűrű sás állományokat csak ritkán kaszálták, mert takarmánynak értéktelenek („savanyúfüvek”), legfeljebb alomnak alkalmasak, ezért szép számmal maradtak fenn bennük ma már ritka növények: a nádi boglárka, a hosszúlevelű veronika, a mocsári aggófű, a vidrafű, a keleti békakorsó vagy a gyilkos csomorika. Kevésbé ritka, de feltűnő a másfél méteresre is megnövő sárga virágú mocsári nőszirom, valamint a szibériai nőszirom. A területet természeti értéke és fajgazdagsága teszi igazán különlegessé.