Érsekcsanádi szivattyútelep és környezete
Az Érsekcsanád közigazgatási területén elhelyezkedő, vízügyi szempontból rendkívül fontos és értékes környezetet az érsekcsanádi lakosság az elmúlt évtizedek során különféle nevekkel illette. A parton élők számára „a zsilip”, az idősebb lakosság számára „a gátőrház”, a vízügyi szakembereknek „szivattyútelep”, a térképészeknek „Vajas-fok”, azonban mindenki szívét egyszerre dobogtatja meg, ha meghallja a talán legelterjedtebb nevét, „a kifolyás”-t.
Az Érsekcsanád közigazgatási területén elhelyezkedő, vízügyi szempontból rendkívül fontos és értékes környezetet az érsekcsanádi lakosság az elmúlt évtizedek során különféle nevekkel illette. A parton élők számára „a zsilip”, az idősebb lakosság számára „a gátőrház”, a vízügyi szakembereknek „szivattyútelep”, a térképészeknek „Vajas-fok”, azonban mindenki szívét egyszerre dobogtatja meg, ha meghallja a talán legelterjedtebb nevét, „a kifolyás”-t.
A Kalocsai Sárköz a Duna magyarországi középső-alsó bal parti szakaszának Solttól Bajáig húzódó térsége. Az emlegetett természeti és kulturális térség mintegy 804 km2-t lefedő területen helyezkedik el. A jelentős nagyságú területnek mintegy kétharmada mélyen fekvőnek minősül. A part menti sáv a tizenkilencedik század utolsó harmadáig a Duna áradásainak, elöntéseinek volt kitéve. A legnagyobb veszélyt a jégtorlaszok, jégzajlások, jórészt pedig a folyam áradásaiból adódó gátszakadások okozták. Ebből következik, hogy ez a szakasz és a folyam melletti vonulat mocsaras, lápos térségként jelenik meg a korabeli térképeken.
E terület vízrendezésének szükséglete hozta létre 1872-ben a Pestmegyei Sárközi Ármentesítő Társulatot. Ez a társulat építette meg Érsekcsanád határában, a Duna mentett oldalán 1888-ban a gátőrházat, majd 1896-ban – a Duna szabályozását követően – a vascsöves zsilipet. Később ezeket felhasználva a magas dunai vízállások idején is belvízmentesíteni képes széntüzelésű, gőzüzemű szivattyútelep is megépítésre került 1898 ban. Mindkét építmény a Schlick gyár terméke volt.
Az árvízvédelmi központ és a gátőrház átépítése 1980-ban megtörtént. A szivattyútelep épületegyüttesének az eredetivel megegyező visszaállítása és a gépi berendezések teljes felújítása 1996-1998 között készült el.
Így ez a dunai bal parti térség a természettel és az épített környezettel harmonizáló, funkciójának teljességgel megfelelő, esztétikai megjelenítésében egységes, múltját is őrző, ahhoz méltó varázslatos vízügyi komplexum lett. Minden látogatóban, aki Érsekcsanádon jár, maradandó élményt, emléket hagy a gátőrház, a szivattyútelep, az óriási tölgyek és díszfák, a rend, a nyugalom, valamint a folyamatosan gondozott, egészséges természeti táj látványa.
