Dunavecsei Református Templom
A dunavecsei reformátusok első temploma a helyi római katolikus kőtemplom volt, amit azért vettek használatba, mert a reformáció korában a település teljes lakossága áttért a református hitre.
A dunavecsei reformátusok első temploma a helyi római katolikus kőtemplom volt, amit azért vettek használatba, mert a reformáció korában a település teljes lakossága áttért a református hitre.
Ezt a templomot a törökök 1639-ben lebontották és köveit elhordták a csákvári vár megerősítésére.
A gyülekezet második temploma 1640-ben épült és 104 esztendeig szolgált istentiszteleti helyül. Ám ez is kicsinek bizonyult, ezért újat kellett tervezni. A jelenlegi templom alapkövét 1743-ban ünnepélyes keretek között helyezték el, majd két évre rá, 1745. április 7-én a nagy haranggal együtt fel is szentelhették. A templomot 1808-ban északi és déli hajóval bővítették ki, 1810. június 17-én szentelték fel. A román stílusú tornyot az 1830-as években építették újjá Hild József tervei alapján, melyről az arra utazó Klobusiczky Péter kalocsai érsek úgy nyilatkozott, hogy ilyen szép tornyot csak Rómában látott. Orgonával 1858-ban, toronyórával 1890-ben gazdagodott az épület.
A harangokat 1916. szeptember 20-án elvitték a háborúba, hogy ágyút öntsenek belőlük. Ezek helyett 1921-ben két új harangot vett a gyülekezet, majd a második világháború után lecserélték őket – jelenleg is ezek szólnak az első, 1744-ben készített nagyharang társaságában. Kívül-belül folyamatosan karbantartják az épületet, 2001-ben az orgonát restaurálták, 2006-ban lecserélték a toronyórát, 2011-ben külső felújítást végeztek. A műemlékké nyilvánított templom falán két emléktábla is őrzi nagy árvizek vízszintjének magasságát.
