A Szelidi-tó és természeti környezete
A Kalocsai-síkságon Dunapataj–Kalocsa–Miske–Hajós között egészen szabályos, félkör alakú, a holocén korban lefűződött, később feltöltődött morotvák mélyednek.
A Kalocsai-síkságon Dunapataj–Kalocsa–Miske–Hajós között egészen szabályos, félkör alakú, a holocén korban lefűződött, később feltöltődött morotvák mélyednek.
Állandóan csak egy morotvában van víz, az 1976-ban védetté nyilvánított Szelidi-tóban, melynek hossza 5 km, szélessége 150-200 m, mélysége 3-4 m, vízfelülete kb. 80 ha. A tó déli partján nyugalomba jutott futóhomok, a „Várdomb” látható, amely jelentős régészeti lelőhely, a háromezer éves urnák, számos népvándorlás kori és honfoglalás kori lelettel együtt a Magyar Nemzeti Múzeumban és a helyi múzeumban láthatók. A tó vize nátrium-karbonátokon és magnézium sókon kívül nátrium-kloridot és nátrium-jodidot is tartalmaz. Összes sótartalma kb. 4 százalék. Ez az egyetlen ilyen vízösszetételű szikes tó hazánkban.
A különleges összetételű vízhez alkalmazkodott élővilága miatt a Projekt aqua nemzetközi biológiai program keretében kutatott terület. Mikroszkopikus élővilága igen gazdag, a kék algák 29 faja között 4 olyan fajt is találtak, amelyek másutt nem ismertek, a vízben 149 kovamoszat, a tóban és a környékén lévő szikes területeken 156 növényfaj él. A tavat északról határoló legelőkön a hazai szikes puszták endemikus növényfajait találjuk: a kékeszöld bugájú sziki mézpázsitot, a sziki őszirózsát, a vakszikeken a magyar sóballát. Amióta a tó feltöltésére szánt felszíni vizet a Kékesi-rét gyepein pihentetik, gazdagodott a tó és környékének madárvilága. Már nem csak a vékony nádszegélyben nádi énekesek (például nádirigó, cserregő nádiposzáta) fészkelnek és átvonuló partimadarak (köztük pajzsos cankó, nagygoda) és récék költenek.
A Szelidi-tó üdülőhelyként való fellendülése az 1930-as években, a kalocsai jezsuita gimnázium üdülőjének felépítésével indult. A mai üdülőtelep létrejötte az 1960-as években kezdődött. A tó déli partja sűrűn beépült, a 800 méter hosszúságú strand közelében szálloda és kemping is működik. A fürdésre alkalmas víz miatt a forgalom nagy, nyári időszakban a tó terhelhetőségét meg is haladja. A Magyar Zarándokút által is érintett tó hármas rendeltetésű: üdülés, horgászat, természetvédelem. Az 1974-ben megindult, a Nagy-éri csatornán keresztül – a Soroksári Duna-ágból – történő mesterséges vízpótlás következtében a tó vizének sótartalma drasztikusan csökkent. Szerencsére ez a folyamat az utóbbi években megállt. Természetvédelmi megfontolásokból az 1970-es évek végén megépült a tavat megkerülő csatorna.
