Jászszentlászló

Régóta jelen van az ember ezen a tájon. A Római Birodalom óta illír népek lakták ezt a vidéket. A honfoglalás időszakában őseink a mai falu területén nem telepedtek meg. A középkori települést - melyről az ún. Templom halom az egyetlen emlék - minden valószínűség szerint kunok lakhatták, akiket IV. Béla telepített az országba a tatárjárás után. Érdekes kérdést vet fel a község neve, amely biztosan Szentlászló lehetett, hiszen a török defterek (adóösszeírás) is így említik a területet 1570-ben. Valószínűsíthető, hogy a falu templomát Szent László tiszteletére szentelték, és ezzel a névvel illették később magát a falut is. A település az 1526-os török visszavonulás alkalmával pusztult. A török kiűzése (1699) után a jászkun területeket I. Lipót császár eladta a Német Lovagrendnek. (1702) A pusztákat a bérlőknek ezután a Lovagrendtől kellett bérelni. A jászkunok minden fáradozása ellenére a pénzbeli megváltás az idegen uralom alól igen vontatottan haladt. 1745-ben Mária Terézia uralkodásának kezdetén került sor a megváltásra. Szentlászló pusztát 4 jász település váltotta meg: Jákóhalma, Jászdózsa, Mihálytelek, Felsőszentgyörgy. Szent László benépesítése rendkívül lassan, vontatottan haladt. Ennek elsődleges oka az volt, hogy örök legeltetési területnek szánták a jászok községük területét. Az 1850-es években megindult a kiskunsági puszták tagosítása. Szentlászló birtokosai megpróbálták a távoli pusztát elcserélni Pusztaforgácsért, amely Mihálytelek és Jászdózsa közelében feküdt. Ez azonban nem sikerült a jász birtokosoknak. 1873-ban alakult meg a község. (Ez a tény szerepel az 1874-es kalendáriumban is.) A nádor a megalakulást hitelesítette a császári udvarnál is. A falu az eddigi Pusztaszentlászló nevet Jászszentlászlóra változtatta azzal az indokkal, hogy a terület első birtokosai a jászok voltak. A II. világháború súlyosan érintette a községet. Az újjáépítés és újraéledés nehéz volt. Emlékművünkön is olvasható, hogy 101 "családtagunk" nem tért vissza sajnos. Azóta fejlődik a község folyamatosan.