Császártöltési Vörös mocsár TT

A Duna-Tisza közi Hátság löszös nyugati peremvidéke, Császártöltés és Kecel között több mint 10 km hosszan meredek letöréssel 10-20 m-re magasodik a Duna-völgy fölé. Az ország egyik egykor állóvizekben leggazdagabb területe volt ez a vidék, a Kalocsai Sárköz. Valamikor keresztül-kasul behálózták a fokok, erek, posványok, kisebb-nagyobb tavak, természetes úton lefűződött folyóágak. Az ármentesítések előtt évente kétszer-háromszor is elöntötte a területet a víz. A lecsapolások után gyökeresen megváltozott a táj arculata. A valamikor vízjárta területek helyén ma szántóföldek vannak. Az ártéri gazdálkodást felváltotta az intenzív szántóföldi növénytermesztés. Ennek az egykor gazdag vízi világnak egyik utolsó hírmondója a ma védett lápvonulat – az úgynevezett Őrjeg – középső része, a Vörös mocsár.

A mocsár óholocén Duna-mederben jött létre. A feltöltődés során a tómederben felhalmozódó elhalt növényi maradványok tőzeggé alakultak. A táj arculatának átalakulása a mélyben rejtőző, néhol 3-4 m vastag tőzeg bányászatának következménye. Az intenzív bányászat eredményeként tőzegtavak jöttek létre, amelyeket a bányászkodás felhagyása után gyors ütemben visszahódított a természet.
A magaspart alatt húzódó úton nem csak e színpompás madarak miatt érdemes megállni, hanem azért is, mert innen nyílik a legszebb kilátás a löszfal lábánál elterülő védett területre.