Szántó Piroska Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész életműve

Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, magántanulóként érettségizett 1931-ben. Ősszel már az Iparművészeti Főiskolán tanult grafikát, de egy év után átiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, Szőnyi István osztályába, ahonnan baloldali politikai tevékenysége miatt kizárták. Ezt követően Rázsó Klára magániskolájában Vaszary János tanfolyamát látogatta. 1934-ben csatlakozott a Szocialista Képzőművész Csoporthoz, majd annak jogutódjához, a Szocialista Képzőművészek Társaságához. 1937-ben Bálint Endre hívására ment először Szentendrére. 1945-től 1948-as feloszlatásáig az Európai Iskola tagja volt. 1948-tól nem állíthatott ki, csak tízévi szünet után nyílhatott tárlata.

Korai stílusát jellemzően az expresszív kifejezésmód határozta meg, majd az 1940-es évek elejétől szürrealisztikus vonások jelentek meg művészetében. Az 1950-es években Villon, Boccaccio, Shakespeare, Kipling, Krúdy és Radnóti műveinek illusztrálása jelentett megélhetést számára. 1951-ben feleségül ment Vas István költőhöz (első férje Seiden Gusztáv fotóművész volt). Az 1970-es években indította el az életpályájának hátralévő idejét átívelő Szerelmesek című sorozatát, amelyet egyfajta összegezésnek érzett. Irodalmi értékű elbeszéléseiben Szántó Piroska életének fordulópontjairól vall, és kortársainak állít emléket (Bálám szamara, 1982; Forradalmi szvit, 1989; Akt, 1994). Számos hazai és külföldi elismerése közül említést érdemel a Munkácsy-díj, az érdemes és kiváló művészi kitüntetés, a Kossuth-díj, a Munka Érdemrend arany fokozata és a Magyar Köztársasági Érdemrend polgári tagozatának középkeresztje.

A kapcsolat Szántó Piroska és Kiskunfélegyháza között sokáig távolságtartó volt, mígnem egy lelkes csoport közvetítő munkája eredményeképpen újra egymásra talált művész és városa. 1998-ban a már nagybeteg alkotó boldogan küldte haza képeit, s maga is meglátogatta gyermekkora meghatározó színtereit. A díszpolgári címet 1998. július 9-én adományozta neki a város, de sajnos már nem vehette át, mert 1998. augusztus 2-án elhunyt. Az 1998-as nagy retrospektív kiállítást követően 2000 óta része a Kiskun Múzeum állandó kiállításának egy Szántó Piroska-gyűjtemény, életművének jelentős részét azonban 1988-ban a Szombathelyi Képtárnak ajándékozta.