Népház - mint kulturális örökség
Az épület története Dunafalva község önállóvá válásának egyik legelső, szimbolikus jelentőséggel bíró lépcsőfoka.
Az épület története Dunafalva község önállóvá válásának egyik legelső, szimbolikus jelentőséggel bíró lépcsőfoka.
A mai Dunafalva történelmi időkben való megtelepedése az őskorba nyúlik vissza. Az itteni élettér kialakulása annak a vízrajzi körülménynek köszönhető, hogy a Mohácsi-szigeten ezen a ponton lehetett a legkönnyebben átkelni a Dunán. A mai Dunaszekcső-Dunafalva közötti folyami átkelőtől az Alföldnek és a későbbi Erdélynek tartó kereskedelmi út kialakulása évezredes múltra tekint vissza. Ennek köszönhető, hogy a római korban, a Kr.u. 370-es évek elején az átkelő védelmére megépült contra Florentiam hídfőállása, melynek maradványai mai is ismertek és láthatóak a dunafalvai Duna-parton.
A 20. század első évtizedeiben – ekkor még Dunaszekcső részeként – egy új település kezd formát ölteni a területen. A lassan elkülönülő szigeti lakosság önálló közösségé szerveződésének első lépcsőfokai: a szigeti iskola felállítása 1907-ben, az első szatócsbolt megnyitása 1909-ben, majd 1922-ben megalakul a Dunaszekcső-szigeti Földmívelők Olvasóköre 56 alapítótaggal. Utóbbi volt az első olyan helyi civil szerveződés, amely a Dunaszekcsői-sziget lakóinak fejlődését volt hivatott elősegíteni. A kör tagságában fogalmazódott meg a gondolat, hogy a szigeti közösség részére készüljön egy épület, az itt lakók közművelődésének központjaként. Így épül meg 1927-30 között, részben a római hídfőállás kőanyagának újrafelhasználásával a Dunaszekcső-szigeti Földmívelők Olvasókörének székháza és leventeotthona, a Népház.
A kétszintes épület az akkori igényeknek megfelelő kiépítéssel biztosította a helyi lakosság kulturális szórakozását. Az alsó szinten kapott helyet többek között egy karzatos nagyterem a hozzá tartozó színpaddal és öltözővel, ahol nem csak a közösségi rendezvényeket (bálokat, műsorokat, lakodalmakat, gyűléseket, tanfolyamokat stb.) tartották, hanem a mintegy három évtizedig működő dunaszekcső-szigeti (később dunafalvai) színjátszókör is tartotta előadásait. A nagytermet pincével ellátott söntéshelyiséggel egészítették ki, melynek működését az Olvasókör intézte. Ugyanitt kapott helyet 1940-től a szigeti hangos mozgó, vagyis a mozi is, amely a továbbiakban mintegy fél évszázadon keresztül segítette a sziget lakóinak szórakozását.
