Megemlékezés az 1956-os kécskei sortűz áldozataira
A forradalom híre felrázta az embereket Tiszakécskén is. 1956. október 27-re virradó éjszaka néhány lövés és egy rövid géppisztolysorozat hallatszott, de senkinek nem esett baja. Másnap délelőttre szolidaritási nagygyűlést szerveztek.
A forradalom híre felrázta az embereket Tiszakécskén is. 1956. október 27-re virradó éjszaka néhány lövés és egy rövid géppisztolysorozat hallatszott, de senkinek nem esett baja. Másnap délelőttre szolidaritási nagygyűlést szerveztek.
Az emberek a permetezőgépgyár előtt gyülekeztek. A pár száz fős sokaság a falu vezetésével együtt nemzetiszínű zászlókat lengetve, énekelve, négyes sorokban, rendezetten megindult az egykori Sugár utcán (ma Béke utca). Menet közben egyre többen csatlakoztak, és a kb. 1500-2000 fősre duzzadt tömeg fél tizenkettő körül a Községi Tanáccsal szemben álló országzászlóhoz érkezett. Itt az úttesten, a piactéren és a római katolikus templom kertjében tartották meg a tömeggyűlést. Először elénekelték a Szózatot, majd néhányan beszámoltak a budapesti eseményekről. Ezután Orosz Zoltán tanácselnök ismertette a tiszakécskei gazdák petícióját, melyben a beszolgáltatás eltörlését sürgették az akkori közellátási minisztertől, és követelte az orosz csapatok kivonását, majd mindenkit nyugalomra intett. A felszólalás végén Matúz Dezső vezetésével elszavalták a Nemzeti dalt, de közben néhányan követelni kezdték a hírhedt adóbegyűjtő (végrehajtó) Burkus kiadását, aki akkorra már elmenekült a faluból.
A tömeg lenyugtatása érdekében elkezdték énekelni a Himnuszt. A visszaemlékezések szerint éppen a „balsors”-nál tartottak, amikor (negyed egy, fél egy körül) egy repülő érkezett Kecskemét felől. A vadászgép megkerülte a falut, felderítő repülést hajtott végre, majd Kiskunfélegyháza felé elhagyta a települést. A sortüzet 1956. október 27-én adta le Gyurkó Lajos vezérőrnagy parancsára Takács Géza főhadnagy, egy sugárhajtású vadászrepülőgépből a Tiszakécskén összegyűlt békés és fegyvertelen tömegre. A sorozatlövés hatására 17-en meghaltak és 110-en megsebesültek. A sebesültek és a szemtanúk a katolikus templomba és a környező magánházak pincéibe menekültek. A templomban Gémes Mihály plébános az oltárterítőket tépte szét kötöző anyagnak. A sebesülteket teherautók, majd később mentőautók szállították a környező kórházakba. A pusztító öldöklésről az áldozatok hozzátartozói, a sebesültek és a szemtanúk a mai napig megrendülten vallanak.
1989. október 27. óta emlékezik Tiszakécske városa a sortűz áldozataira. Az első megemlékezés az áldozatok emlékére a Szent Imre téren a Városháza bejáratával szemben felállított kopjafánál volt, amely a 17 elesett tiszakécskei áldozat valamint sebesültek emlékére állíttatott.
1999 szeptemberében Tiszakécske Város képviselő-testülete október 27-ét városi gyásznappá nyilvánította.
