Kiskunhalasi római katolikus templom
Szakrális érték, a városképet meghatározó műemléképület, és a helyi katolikus vallási élet központja a Kiskunhalasi Református templom. Története akkor vette kezdetét, amikor Mária Terézia parancsára a város 1767-ben telket ajándékozott a templom, a kántor- és paplak építésére.
Szakrális érték, a városképet meghatározó műemléképület, és a helyi katolikus vallási élet központja a Kiskunhalasi Református templom. Története akkor vette kezdetét, amikor Mária Terézia parancsára a város 1767-ben telket ajándékozott a templom, a kántor- és paplak építésére.
Annak végrehajtásával a királynő Grassalkovics Antal grófot, kamarai elnököt bízta meg, aki 1767-ben a Királyi Kamara építőmesterével megegyezett abban, hogy a halasi templomnak legyen tornya, és a szentély alatt kriptát helyezzenek el. Még ebben az évben elkezdték az építkezést, mely Gföller Jakab tervei alapján barokk stílusban készült. A teljesen kész épületet 1770-ben Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére szentelték fel. A hosszházas, késő barokk csarnoktemplom a korabeli belterület határán, egy természetes dombon áll. Az egyházközség képviselőtestülete 1934-ben elhatározta, hogy a templomot kibővítik úgy, hogy akár 3000 ember befogadására is képes legyen. A régi épület stílusát követő bővítést befejezve a templomot 1940 októberében újraszentelték. Az utolsó jelentős változás a mennyezeti freskók festése volt 1944 tavaszán. Helyi sajátosságnak tekinthető az épület névadó szentjeinek a kiválasztása. Az egyházalapító Szent Péter és Szent Pál atyák szobra a homlokzaton a halasi katolikus egyház újraalapítására hívta fel a figyelmet.
