Halasi csipke

Dékáni eredeti magyar mintákkal és új technikával akarta létrehozni az általa elképzelt új csipkét. 1902-ben bemutatta terveit az Iparművészeti Társulatnak, amely azokat érdekesnek találta. Az 1903-ban megrendezett Iparművészeti Kiállításon aranyérmet szavaztak meg a halasi csipkének és az 1904-es Világkiállításon St. Louisban már elkápráztatta a nemzetközi közönséget is, megelőzve ezzel az akkor már ismert brüsszeli csipkét.

Dékáni megálmodott csipketerveit a kiemelkedő tehetségű helyi fehérneművarró, Markovics Mária valósította meg, aki hosszas próbálkozás után találta meg a más varrott csipkéhez nem hasonlítható megoldást. Technikájának különlegessége abban rejlik, hogy a motívumokat erőteljes körvonal (kontúr) veszi körül, a köztes teret pedig szövő-öltéssel (stoppolás) és a hurok-öltés 60 féle változatával töltik ki. Tehát az „anyagot”, a csipkét tűvel és cérnával, teljes egészében kézimunkával hozták és hozzák létre, mind a mai napig. Az idők során a kézzel varrt csipkére nem tudott hatni az elgépiesedett világ, épp ez teszi a világon egyedülállóvá.

A halasi csipke, egy iparművészeti remek, amely ennél fogva nem viseli magán a népművészeti hagyományok jegyeit. A halasi csipkét - egyediségét, utánozhatatlanságát elismerve - 1935-ben védjegyezték. Azóta még a legkisebb (2,5 cm) Halason készült csipkében is megtalálható a három egymáson keresztbe fektetett hal, amelyek elhelyezkedése is pontosan meghatározott.

1902-óta a világ több híressége kapott halasi csipkét a magyar állam ajándékaként. Többek között Alice Roosevelt, IV. Károly és Zita királyné, Julianna holland királynő, míg a múlt század végén, 1996-ban II. János Pál pápa, 2000-ben Hitachi japán hercegnő.

A halasi csipke 2001 óta hivatalosan is szerepel a diplomáciai protokoll ajándéklistán.