A tervek szerint a Gorkij utcából Madarassy László utca, a Rózsa Ferenc utcából Kovács Gyula utca, a Fürst Sándor utcából Mihala Ferenc utca, a Ságvári Endre utcából Csukás András utca lesz, míg a katolikus templom, katolikus közösségi ház és a plébánia területe a Marosi Izidor tér nevet kapná. A változtatásra kijelölt utcák elnevezésére a lakosság javaslatait is várják november 29-éig, addig az érintett utcák lakóit levélben is megkeresi az önkormányzat.

Madarassy László izsáki születésű író és utazó volt. 1863-ban szerzett ügyvédi oklevelét, majd a kecskeméti jogakadémián tanított. 1868–ban Hornyik Jánossal megalapította a Kecskeméti Lapokat. 1871-től 1881-ig a kecskeméti törvényszék ügyésze. 1881-ben, hivataláról lemondva Amerikába utazott és bejárta az Egyesült Államokat, Közép- és Dél-Amerikát. Hazatérve Budapesten újságíróként működött. Amerikai élményeiről több regényt, elbeszélést írt (Főbb művei: Tavaszi pillangók, Egy honvédtiszt bujdosása, Az Edorádó, A majomkirály). 1889-ben Kispest jegyzőjévé választották, s 1893. október 2-án 53 éves korában bekövetkezett haláláig e tisztet töltötte be. Öt éves jegyzői működése alatt komoly fejlődésnek indult a község. A kispestiek ma is hálával őrzik emlékét. (Forrás: Értéktár Izsák)

Kovács Gyula 1953-ban szerzett matematika-kémiaszakos tanári végzettséget a Szegedi Tanárképző Főiskolán. 1969-től 1985-ös nyugdíjazásáig az izsáki Táncsics Mihály Általános Iskola igazgatóhelyettese. Nyugalomba vonulása után 1992-ben bekövetkezett haláláig napközis nevelőként dolgozott.  Aktívan részt vett Izsák közéletében. Tanácstagként, az Izsáki Áfész igazgatóságának tagjaként, s különböző bizottságok tagjaként. Mint kisizsáki pedagógus, megszervezte az ottani művelődési ház társadalmi munkában való felépítését. Helytörténeti munkássága igen jelentős. Gyűjtötte a várossal kapcsolatos tárgyi emlékeket, történeteket, mondákat. Gyűjtőmunkájába tanítványait is bevonta az általa vezetett helytörténet szakkör keretében. Ennek eredményeként jött létre a városi helytörténeti gyűjtemény, amit 1994. szeptember 24-én róla neveztek el. Rendszeresen jelentek meg helytörténeti írásai az Izsáki Hírekben, emellett a Hazafias Népfront Nagyközségi Bizottságának finanszírozásában több helytörténeti füzetet is kiadott. 1992. októberében, Izsákon hunyt el. Családja, Kovács Gyula emlékét ápolva, létrehozta a Kovács Gyula Kiművelt Emberfők Alapítványt, amely minden évben tehetséges, jól tanuló diákokat díjaz értékes tárgyjutalmakkal.

Helytörténeti munkái: Izsák nagyközség kronológiája 1984-ig (időrendi tábla, évszámokban) – Izsák 1984, A Sárfehér szőlő története – Izsák 1986, Izsák mondái és legendái – Izsák 1989 (Forrás: Értéktár Izsák)

Mihala Ferenc 1925. október 22-én Izsákon született Mihala Ferenc mérnök, címzetes egyetemi docens. 1951-ben a BME Gépészmérnöki Karán szerzett diplomát, majd 1969-ben a BME Vegyészmérnöki Karán korróziós szakmérnöki végzettséget szerzett. Később a Hallei Egyetemen (NDK) folytatta tanulmányait, 1972-ben hegesztőmérnök diplomáját ott kapta. Tanított Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen, dolgozott a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban, a Vegyépszer Tiszakécskei Gyárában, 1974-ben az ún. titánprogram vezetőjeként kidolgozta a titánfém feldolgozásának módszereit. Számos hegesztéstechnikai kutatás vezetője és szabadalom kezdeményezője, a plazmavágás technológiájának kidolgozója, alkalmazója volt. 1988-ban alapítványt hozott létre a műszaki felsőoktatásban végzős hallgatók diplomamunkájának támogatására. Szakmai cikkei, tanulmányai műszaki folyóiratokban jelentek meg.

1956 októberében a Diákparlament tanácsadója volt. Részt vett az egyetemi rádió és az egyetemi zászlóalj felállításában. November 2-án megalakította a Nagy Imre-kormányt támogató Észak- és Kelet-Magyarországi Nemzeti Tanácsot, amelynek elnökévé választották. 1957 augusztusában 15 év börtönbüntetésre ítélték, 1963. március 26-án amnesztiával szabadult. Bűntelenül büntetve címmel az 1951-es izsáki kulákper történetét 2008-ban írta meg. Mérnöki munkájáért, valamint az 1956-os eseményekben való aktív részvételéért számos elismerést kapott, 2004-ben Izsák Város Díszpolgárának választották. 2013. november 17-én hunyt el. (Forrás: Ki Kicsoda Kecskeméten)

Nemes Csukás András (1762-1831) Izsák főbírája volt, munkásságának köszönhető, hogy Izsák 1816-ban mezővárosi rangra emelkedett.

Marosi Izidor Újkécskén született 1916. március 27-én. Vácott szentelték pappá 1941. június 22-én. Hitoktató volt Lajosmizsén, majd Kunszentmiklóson, azután kórházlelkész Debrecenben. Első plébánosi kinevezése Homokra szólt. A háború idején 1944-1945 között tábori lelkészi szolgálatot látott el. Újabb hitoktatói megbízások következtek Szentesen, majd Hódmezővásárhelyen. 1948-tól Szentlőrinckátán, 1956-tól Izsákon, majd 1977-től tíz éven át a kecskeméti nagytemplom plébánosa volt - 1979. március 5.-i kinevezéssel, már mint váci segédpüspök. Bánk József nyugalombavonulását követően megyéspüspöki kinevezést kapott 1987. március 5-én. Megyéspüspökként öt éven keresztül, 1992. február 11-ig szolgálta egyházát. Püspökségének öt éve alatt a bekövetkezett politikai változások magukkal hozták a vallásszabadságot, aminek első nagy feladata a hitoktatás újjászervezésének megkezdése volt, a második pedig az egyházmegye híveinek lelki fölkészítése II. János Pál első magyarországi lelkipásztori útjára. A pápalátogatást követően kérte felmentését a váci püspöki székből, majd visszavonult Kecskemétre, ahol a helyi hívek szeretetétől övezve élt.

Élete szinte mindvégig az Alföldhöz kötődött. Bármelyik szolgálati helyén, falusi lelkészként és nagyvárosi plébánosként éppúgy, mint megyéspüspökként a jó pásztort látták benne hívei és paptestvérei.

Marosi Izidor a Váci Egyházmegye nyugalmazott főpásztora 2003. november 14-én, életének 88., papságának 63., püspöki szolgálatának 24. évében költözött az örökkévalóságba. Az elhunyt főpásztortól 2003. november 25-én, vettek búcsút és a székesegyház altemplomába helyezték örök nyugalomra.

Jelmondata: In aedificationem Corporis Christi, azaz: Krisztus Testének építéséért. (Forrás: Hírös Naptár)