A magyar Országgyűlés 2012. május 21-én a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította november 25-ét.1953-ban ezen a napon érkezett vissza Magyarországra a GULAG-GUPVI lágerekből szabadon bocsátott rabok első csoportja.

A mai Bács-Kiskun megye területe hatványozottan megszenvedte a kényszermunkára történő elhurcolás folyamatát, ugyanis a sváb nemzetiségű honfitársainkat – közülük is a 17-45 év közötti munkaképes férfit és 18-30 év közötti munkaképes nőt – a kollektív bűn vádja alatt internálták és marhavagonokba zsúfolva a szovjet szén- és ércbányák területére hurcolták. Közülük sokan soha nem térhettek haza.

A mai Bács-Kiskun megye területéről közel 2500 fő sváb nemzetiségű honfitársunk jutott erre a szörnyű sorsra. A "malenkij robot" – a svábságon túl – érintette mindazokat, akiket a hadifogolylétszám kiegészítése céljából (bármilyen indokkal) a szovjet vörös hadsereg szervei önkényesen összegyűjtöttek, és szintén a vagonokba zártak, útnak indítva őket a munkatáborok világába. Kecskemétről ez a létszám meghaladta a 400 főt.

Hajagos Csaba történész-főmuzeológus a Nemzeti Emlékezet Bizottsága megbízásából egy nagy, az élő emlékezetre támaszkodó (oral history) gyűjtő projektet indított, amelynek eredményeként közel 100 életutat sikerült rögzíteni az utókor számára. A gyűjtés fókuszpontjában a svábság tragédiája állt, ezért most egy hajósi hölgy, Huber Jánosné Locher Julianna történetét osztjuk meg Önökkel, melyet ezen a linken keresztül érnek el: https://www.youtube.com/watch?v=Z9sQLugC3h0