A jelenleg kis földhalmon magasodó templom képezte a 15–16. századi Mizse-szék központját. A falu neve egy Mizse nevű – valószínűleg kun – főember nevét őrizte meg. A régészeti feltárás azonban valószínűsítette egy korábbi, kora Árpád-kori templom döngölt agyag alapjait is.

A település a török hódoltság idején elnéptelenedett, de végzetét nagy valószínűséggel a tizenöt éves háború hozta el. A török hadvezetés által az Alföldön teleltetett krími tatár csapatok feldúlták a környékbeli kiskun településeket, így Mizsét is. A lakosság a pusztítások elől elmenekült, és soha nem tért vissza. A templomot a 16. század óta romként tartják számon.

Az egykori egyhajós épületből mára mindössze a szentélyrésze maradt meg, külső támpillérjeivel együtt, mely műemléki védettséget élvez.

A régészeti leletek és az írásos emlékek arra engednek következtetni, hogy a templomot a betelepült kunok építették a 15. század második felében, méghozzá a közelben bányászott réti mészkőből, népies nevén darázskőből. Ennek a geológiai képződménynek a jellemzője, hogy jóval puhább, kisebb teherbírású, lyukacsos szerkezetű, mint a szokványos kőzetek, ezért is pusztul gyorsabban, viszont könnyen megmunkálható.

Forrás: turistamagazin.hu