Október 6-én, kedden délután az első felelős magyar kormány tagjait megörökítő szoborcsoportnál az Aradi Vértanúk, Batthyány Lajos mártír miniszterelnök, az 1948-49-es forradalom és szabadságharc utáni megtorlások névtelen áldozatai tiszteletére tartottak megemlékezést.

Az esemény a Kalocsai Fényi Gyula Általános Iskola Belvárosi Általános Iskola Tagintézménye tanulóinak ünnepi műsorával kezdődött. A diákok versben, prózában a 171 éve történteket, a megtorlás kegyetlenségét és igazságtalanságát idézték fel. A megemlékezés szónoka Illés Péter, a Belvárosi Általános Iskola tagintézmény-vezetője volt.

„Az emlékezés egy alkalom lehet arra, hogy megmutassa: a vértanúk számára a Világ bírája, a történelem igazságot szolgáltatott.” - ezekkel a Kossuth Lajostól kölcsönzött szavakkal kezdte beszédét Illés Péter, aki a folytatásban rámutatott: a Bécsi forradalom évfordulójára időzítették a kivégzéssorozatot, amely a levert szabadságharc utáni megtorlások tetőpontja volt, s amiről a magyarság nemzeti gyásznap keretében emlékezik meg.

A szónok a történteket felidézve elmondta: Haynau rendelkezése nyomán hajnali fél hatkor a négy golyó általi halálra ítéltet, Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet végezték ki, ez után következtek a kötél által kivégzettek.A sort hat órakor Pöltenberg Ernő nyitotta meg, őt Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Aulich Lajos, majd Damjanich János követte, végül Vécsey Károlyra került a sor.

A honvédtisztekkel párhuzamosan gróf Batthyány Lajos, az első felelős kormány miniszterelnöke ellen is eljárás indult, akire az Olmützben ülésező osztrák bíróság a lázadás mellett azt is rá akarta bizonyítani, hogy részt vett az 1848 október 6-ai bécsi forradalom megszervezésében. Az ügyészek ennek nyomán úgy vélték, tettei együttesen kimerítik a felségárulást.

Batthyány esetében az előre borítékolt döntés szintén halálos ítélet volt, bár az ítészek kezdetben úgy gondolták, hogy az uralkodó később kegyelmet gyakorol majd a gróf fölött, ám ez végül nem történt meg, ugyanis a jogi szempontból ugyancsak aggályos eljárás előtt Ferenc József szabad kezet adott Haynaunak – fejezte be a nagy magyar tragédia egyes részleteinek és összefüggéseinek felsorolását a szónok.

Az ünnepség koszorúzással és a Szózat közös elénekelésével zárult.