Népesség

Az itt élő emberek történelmének gyökerei messzire nyúlnak vissza . Ismert emlékeink vannak a Duna-Tisza közén élt népek közül keltákról, hunokról, gótokról, avarokról. A honfoglaló magyarok a levésbé lakott Duna-Tisza közén nomád törzyeket, szlávokat találtak, és - a hagyomány szerint- Alpár mellett zajlott le az a csata, amely megtörte az itt élők ellenállását. A megyei települések közül Fajsz, Solt és Tass ma is őrzi a fejedelmi családból származók nevét.

A később érkező népcsoportokból is sokan itt, a Duna-tisza közén leltek otthonra. A tatárok elől menekülő kunok, jászok egy része itt is telepedett le ( Több helységnév őrzi ezt a tényt: Kunszentmiklós,Kunadacs, Kunbaracs, vagy a jászok esetében Jászszentlászló.)

A mohácsi vész, a három részre szakadt Magyarország ideje alatt jelentős változások következtek be. Települések, nagyobb területek néptelenedtek el, ugyanakkor mezővárosokerősödtek meg.

A későbbi történelmi eseméyek során ( polgári fejlődés, kiegyezés, első világháború, második világháború) jelentős változások köveztkeztek be a népesség életében. A gazdasági szerkezet módosulása, a munkakörülmények megváltozása miatt a 60-as években jeletős volt a vándorlási veszteség. Az 1980-as évektől csökkent a születésszám, így népességcsökkenés következett be, amely már a 21. századra is jellemző volt megyénk tekintetében.

Megyénk  az országos átlagnál kissé idősebb népességű. Ezt jól szemlélteti a 100 gyermekkorúra jutó időskorú mutató, hiszen a Bács-Kiskun megyei 166-os érték 5-tel magasabb az országosnál. Ebből a szempontból a két pólust Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Budapest képviseli: míg Szabolcs-Szatmár-Beregben 100 gyermekre 114 idős személy jut, addig a fővárosban ennek az értéknek szinte a duplája 208.

A megye lakossága 1870-ben, az első hivatalos népszámláláskor megközelítőleg 325 ezer fő volt. A népesség száma 1949-ig növekedett, a 80 év alatt 82 százalékkal emelkedve meghaladta az 591 ezer főt. A népesség nagysága ekkor érte el maximumát, azóta szinte folyamatosan, de évtizedről évtizedre változó ütemben csökkent. Az 1950-es évekbeli visszaesés a megye társadalmi-gazdasági helyzetéből adódott. A népesség legnagyobb hányadát évtizedeken keresztül a mezőgazdaság foglalkoztatta, ami nem tudott elegendő munkalehetőséget biztosítani az itt élők számára. Mivel a többi gazdasági ág sem tudta lekötni a szabad munkaerőt, megkezdődött az elvándorlás az ország egyéb – munkát kínáló – tájaira.

Az elmúlt 81 évben lényegesen módosult a lakosság korösszetétele is. A legjelentősebb változás a gyermekkorúak és az időskorúak körében tapasztalható. 1930-ban Bács-Kiskun megye lakosságának 29 százaléka volt fiatalabb 15 évesnél, míg 2011-ben már csak 14,6 százaléka. Ezzel egy időben az időskorúak aránya 9,8 százalékról 24,3 százalékra növekedett.

A népesség gazdasági aktivitás szerinti összetétele az elmúlt évtizedekben jelentősen átrendeződött. Az 1990-es évek gazdasági-társadalmi változásainak hatására drasztikusan csökkent a foglalkoztatottság, amit a munkanélküliek számának és arányának számottevő gyarapodása kísért. Az ezredfordulót követően a magyar munkaerőpiacot már lényegesen mérsékeltebb folyamatok jellemezték, mind a foglalkoztatottak, mind a munkanélküliek aránya hullámzóan ugyan, de jelentősebb kiugrásoktól mentesen alakult. A 2008-as gazdasági válság a foglalkoztatottság színvonalában ugyan újabb törést okozott, de hatása már jóval kisebb mértékben volt érzékelhető, mint a rendszerváltást követően.