Népesség

A legnagyobb lélekszámú hazai nemzetiség a cigányság, országosan 315,6 ezren sorolták magukat ehhez a nemzetiséghez. A megyék közül Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lakott a legtöbb roma, míg Bács-Kiskun megyében a cigány nemzetiségű lakosság 3,6 százaléka élt. Az országban megközelítőleg 186 ezer fő tartozott a német nemzetiséghez, melyből Bács-Kiskun 6,6 százalékkal részesedett. A megyék rangsorában Bács-Kiskun a horvátok számát tekintve a harmadik, a szlovákság lélekszáma alapján pedig a hatodik helyet foglalta el; az előbbiek 13, az utóbbiak 5,7 százaléka élt a megyében.

Bács-Kiskun megyében az ország népességének 5,2 százaléka, több mint 520,3 ezer fő élt. A lakossága a 2001-es népszámláláshoz képest 2011-re csaknem 26,2 ezer fővel, 4,8 százalékkal csökkent. A népesség alakulását a természetes népmozgalom, valamint a vándorlás befolyásolja. 2001 és 2011 között a népességfogyás meghatározó tényezője – a korábbi évtizedhez hasonlóan – a természetes fogyás volt, amit a vándorlási folyamatok tovább erősítettek.

Megyénk  az országos átlagnál kissé idősebb népességű. Ezt jól szemlélteti a 100 gyermekkorúra jutó időskorú mutató, hiszen a Bács-Kiskun megyei 166-os érték 5-tel magasabb az országosnál. Ebből a szempontból a két pólust Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Budapest képviseli: míg Szabolcs-Szatmár-Beregben 100 gyermekre 114 idős személy jut, addig a fővárosban ennek az értéknek szinte a duplája 208.

A legnagyobb lélekszámú hazai nemzetiség a cigányság, országosan 315,6 ezren sorolták magukat ehhez a nemzetiséghez. A megyék közül Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lakott a legtöbb roma, míg Bács-Kiskun megyében a cigány nemzetiségű lakosság 3,6 százaléka élt. Az országban megközelítőleg 186 ezer fő tartozott a német nemzetiséghez, melyből Bács-Kiskun 6,6 százalékkal részesedett. A megyék rangsorában Bács-Kiskun a horvátok számát tekintve a harmadik, a szlovákság lélekszáma alapján pedig a hatodik helyet foglalta el; az előbbiek 13, az utóbbiak 5,7 százaléka élt a megyében.

A megye lakossága 1870-ben, az első hivatalos népszámláláskor megközelítőleg 325 ezer fő volt. A népesség száma 1949-ig növekedett, a 80 év alatt 82 százalékkal emelkedve meghaladta az 591 ezer főt. A népesség nagysága ekkor érte el maximumát, azóta szinte folyamatosan, de évtizedről évtizedre változó ütemben csökkent. Az 1950-es évekbeli visszaesés a megye társadalmi-gazdasági helyzetéből adódott. A népesség legnagyobb hányadát évtizedeken keresztül a mezőgazdaság foglalkoztatta, ami nem tudott elegendő munkalehetőséget biztosítani az itt élők számára. Mivel a többi gazdasági ág sem tudta lekötni a szabad munkaerőt, megkezdődött az elvándorlás az ország egyéb – munkát kínáló – tájaira.

Az elmúlt 81 évben lényegesen módosult a lakosság korösszetétele is. A legjelentősebb változás a gyermekkorúak és az időskorúak körében tapasztalható. 1930-ban Bács-Kiskun megye lakosságának 29 százaléka volt fiatalabb 15 évesnél, míg 2011-ben már csak 14,6 százaléka. Ezzel egy időben az időskorúak aránya 9,8 százalékról 24,3 százalékra növekedett.

A népesség gazdasági aktivitás szerinti összetétele az elmúlt évtizedekben jelentősen átrendeződött. Az 1990-es évek gazdasági-társadalmi változásainak hatására drasztikusan csökkent a foglalkoztatottság, amit a munkanélküliek számának és arányának számottevő gyarapodása kísért. Az ezredfordulót követően a magyar munkaerőpiacot már lényegesen mérsékeltebb folyamatok jellemezték, mind a foglalkoztatottak, mind a munkanélküliek aránya hullámzóan ugyan, de jelentősebb kiugrásoktól mentesen alakult. A 2008-as gazdasági válság a foglalkoztatottság színvonalában ugyan újabb törést okozott, de hatása már jóval kisebb mértékben volt érzékelhető, mint a rendszerváltást követően.