Bács-Kiskun Megye Története

A történelem folyamán többször változtak a megyénket magában foglaló közigazgatási határok, amelyek a mindenkori közigazgatási központok vándorlásával is együtt jártak.

A jelenlegi megyeszerkezet a sok évszázadon keresztül megőrződött vármegye rendszer alapjain nyugszik, de a török hódoltság, majd trianon, végül a Rákosi- rendszer alakította a mai formáját, közigazgatási területét.
Megyénk területének döntő többsége az egykori Pest-Pilis-Solt vármegye déli részéből áll és egy kis részben a hajdani Bács-Bodrog vármegye északi részéből. A régi Bács-Bodrog vármegye a trianoni területvesztés után csak kis területen maradt a mai Magyarországon. Eredetileg a megye Bajától Újvidékig tartott, melyet a Ferenc-csatorna tagolt Bácsra és Bodrogra, lévén a régi megye is egyesített megye volt, melyet a XVIII. században vontak össze.
A mai határokhoz alapvetően az északabbra fekvő, valamikori  Bodrog vármegye van közelebb, ezért alig értelmezhető, hogy a Bács név milyen módon került a mai közigazgatás térképére. Nagy valószínűséggel megyénket hitelesebb lenne Bodrog-Kiskun megyének nevezni, mivel az eredeti Bács vármegyéből nem tartozik terület a mai Magyarországhoz. 
A határhoz közeli településeken viszont találkozunk bács előtaggal, amely azt a látszatot keltheti, hogy teljes joggal és minden történelmi örökséggel használjuk a bács nevet. Ennek hátterében a Bács-Bodrog vármegye névből eltűnő Bodrog okolható, amely kicsi vármegyeként elsorvadt a történelem folyamán és az utódok az átalakítások folyamán egyszerűen lespórolták a vármegye nevéből.  Így a régi Bács  vármegyéhez  tartozó települések a mai országhatárainkon belül is megtalálhatók, hiszen  azok az észak-bácskai rész települései.
Az évszázadok viszontagságos átalakulásai között szinte csak érdekesség a mai korban, hogy az eredeti Bács vármegye több mint százötven kilométerre található. Ettől függetlenül a társadalmi tudat, a cégek, egyesületek, termékek szivesen használják a „bácsmegyei” jelzőt, amely mára egyértelmű jelölés és elfogadott identitás.MH