Korábban egy szépségéért díjazott gazdaságot úgy képzeltem el, ahol minden fűszál glédában áll. És tényleg. Somodi Ferenc tanyája valóban álomba illő, minden és mindenki a helyén van. A gazdaság nem csak a szemnek, a léleknek is szép.

Szakmája édesapja kényszerű öröksége vagy tudatos választás?

Is-is: mindig is gazdálkodással szerettem volna foglalkozni, kicsi korom óta szoros kötődést érzek a föld iránt. Ugyanakkor adott volt a pálya, hiszen édesapám is ezt a mesterséget űzte, a családi birtokon nőttem fel, ezt szívtam magamba születésemtől kezdve, a föld művelése iránti tiszteletet és alázatot is tőle kaptam. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy én is ezen az úton megyek tovább. A levéltári feljegyzések alapján a családi birtokon 1720 óta laknak és gazdálkodnak családunk felmenői.

Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?

A föld és a meglévő, régi tanyaépület adott némi alapot a vállalkozásomnak, de valójában a nulláról kellett mindent felépíteni. Először csak almát termesztettünk, majd sorban jött hozzá a szilva és kajszi is. Minden utat magam tapostam ki, én kutattam fel az export piacokat is. A régi házat lebontottuk és egy teljesen új, többgenerációs építmény kapott helyett 2011-ben a családi birtokon. 19 év kőkemény munkája mindaz, amit itt lát. 

Ön jelentkezett a versenyre?

Nem, a díjra egy újságíró ismerősöm nevezett be a tudtom nélkül. Én csak akkor szereztem tudomást róla, amikor a versengés már közel járt a finishez. 6 kategóriában indítottak versenyt, keresték az állattenyésztés, a borászat, a gyümölcs- és szőlőtermesztés, a kertészet, a kistermelői családi birtok és a szántóföldi növénytermesztés legjobbjait. Engem az év legjobb szőlő- és gyümölcstermesztőjének választottak meg. A díjkiosztó gálán a 6 kategória győztesei közül egy 21 tagú zsűri ítélte oda a legfőbb elismerést, a „Magyarország legszebb birtoka 2017” című díjat, melyet ugyancsak én érdemeltem ki. Az értékelés során a vizuális szépség mellett a gazdaság működésének átláthatósága, a fenntartható gazdálkodás, a bekötő út minősége, az épített környezet és a munkabiztonság is számított.

Mit jelent Önnek ez az elismerés?

Az országban nagyon sok szép birtok van, ezért nagy megtiszteltetés, öröm és önigazolás ez a díj. Ugyanakkor azt is tudom, hogy óriási felelősség is nehezedett a vállamra. Kirakat lettem határon belülre és kívülre is. Példát kell mutatnom és méltó módon képviselnem a szakmát. Szeretném megmutatni az embereknek, hogy mindezt lehet jól is csinálni, szorgalommal, elhivatottsággal, korrektséggel és persze kevés szerencsével a tarsolyunkban. Bármit tettem az életemben, azt mindig teljes erőbedobással, a legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint végeztem. Nem is tudom másként. Nekem ez a szenvedélybetegségem.

Mivel foglalkoznak ma és mik a távlati tervek?

30 hektáron termesztünk exportra almát, szilvát és kajszit, van hűtőházunk, jéghálóval védett és öntözött az egész terület. Teljesen új beruházás a most épülő válogatóüzem, melynek célja, hogy az áru ne ömlesztve, ládákba kerüljön a polcokra, hanem előre csomagolva. Mivel komoly igény mutatkozott az ökológiai termesztésű gyümölcsre, a palettát biotermesztéssel is gazdagítottuk: az új telepítésű kajszinkat már vegyszermentesen termesztjük. Olyan működő gazdaságot szeretnék, amely minden állami és uniós támogatás nélkül, önállóan is élet- és működőképes.

Biztos voltak az élete során mélypontok, akkor miből merített?

Voltak nehéz évek, igen. Ilyenkor mindig a szüleimre és a nagyszüleimre gondoltam: ha ők abban a rendszerben hűek tudtak maradni az elveikhez, akkor nekem is kutya kötelességem továbbvinni a családi örökséget.

Szomorú lesz, ha a gyermekei nem folytatják a közel 300 éves családi hagyományt?

Igen, az lennék. Nem kényszerítem őket, de bízom a jó példamutatásban, a pozitív szülői mintában. Ha a gyermekeim azt látják, hogy ez a szakma nem szenvedés, hanem egy sor csodás oldala is van, és a becsületes munka megtérül, akkor van esély, hogy szeretni fogják. Legutóbb, amikor facsemetét vásároltam, elkísért a legkisebb fiam. Neki külön vettünk egy fácskát, amit itthon elültettünk és azóta együtt figyeljük a cseperedését, gondozzuk, nevelgetjük. Azt gondolom, ezek azok az élmények, amelyek elindíthatnak egy gyerekben valamit. Szelíden és játékosan szeretném átültetni beléjük azt a motiváló erőt és szenvedélyt, ami engem hajt immáron 20 éve.

A gazdaság főbejáratánál egy vallási idézet áll. Ön hívő ember?

Igen, az egész családom az. Nagy áldásnak érzem, hogy van hitem, melyet jó értelemben az életembe tudtam ágyazni. Az én világomban a család és az Úristen mindennek az alapja. A ház homlokzatán látott idézet is innen – egyfajta ars poetica.

Mit csinál szabadidejében? Csak nem a fákat metszi…

A vad, ősi természet az, ami igazán kikapcsol. Ha csak tehetem, főképp a téli időszakban, amikor nem annyira túlfeszített a munka, mint nyáron, túrázom, járom a természetet és fotókat készítek.

Milyen jövőt álmodott magának mondjuk 20 év múlva?

Amit elterveztem, nagyjából sikerült megvalósítanom. Apróbb terveim, céljaim mindig lesznek. Szeretnék egészségben, a családom körében megöregedni, a gazdaságot a gyermekeimnek átadni és ameddig csak lehet, tenni azért, hogy a most kapott díjra évek múltán is méltóak lehessünk.